Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1-6-ik éjszakák

2010.12.26

Sergej O. Prokofieff

 

A tizenkét Szent Éjszaka

és a Szellemi Hierarchiák

  

 

Első Szent Éjszaka: 2009. dec. 24-ről 25-re   virradóra

II. 20 – III. 20.       Halak          –        EMBER       

 

Az első zodiákus régió, a Halak és az emberi lény közötti kapcsolatot akkor érthetjük meg jobban, ha figyelembe vesszük, hogy a Halak csillagkép azzal a fejlődési fokozattal van kapcsolatban, amelyben az ember akkor volt, amikor a Hiperboreus korszak közepén a Nap elvált a Földtől (GA 106, 10. 9. 1908).

Ettől az időtől kezdve a Nap többé már nem sugároz spirituálisan a földi lények belsejéből, hanem már csak kívülről tudja őket megvilágítani. Ezt Rudolf Steiner a következőképpen jellemezte: „Ekkor eljött az idő, amikor a Nap kiemelkedett a Földből, eltávolodott tőle, a fénye rávetült, de már kívülről a Földre…” Ekkor az ember belülről elkezdett sötétedni. Ezzel kezdődött el az ember fejlődése afelé a jövőbeli időpont felé, amikor a belső fényt ismételten megtalálhatja saját belsejében. Az embernek keresztül kell mennie a sötétségen, meg kell a külső érzékszerveivel a Föld dolgait ismernie, és külső megismerés során el kell jutnia odáig, hogy felizzon az emberben a magasabbrendű lény, a szellembe ember és az világítson benne. „A fényből a sötétségen keresztül a fénybe – ez az emberiség fejlődésének az útja”. (GA 96. 17. 12. 1906). Ezt a fejlődést szimbolizálja a Halak csillagképe. A zodiákus e régiójának erői akkor sugározták le a hatásukat legerősebben, amikor a Krisztus-lény a Nappal együtt elhagyta a Földet, és akkor fognak újból hatni, amikor a belső szellemi Nap elkezd felemelkedni az emberben, aki a lélek sötétségén diadalmaskodik és az individuális szabadságot eléri: amikor Krisztus, aki a Golgotai Misztériummal összekapcsolta magát a Föld fejlődésével, fokozatosan felemeli a magasabb Nap-lényt az emberi lélekben. Az emberiség felébredésének kezdete fogja elindítani őt azon az úton, amely őt a tizedik hierarchiává avatja, azaz azon az úton, amely annak a célnak a megvalósításához vezet majd, amely a kozmikus fejlődés számára eleve el lett rendelve.

            Ennek a korszaknak a kezdete a mi időnkre esik, amelyet újra a Halak jegye ural, ahol majd a vezető Arkangyal, Michael irányításával, aki most is uralkodik, az emberiség ismét eljuthat az éteri Krisztus megtapasztalásához, mint a lélek belső Napjához (GA 152, 2.5. 1913., és GA, 31.8.1924). Éppen ezért az első keresztények a Halak szimbólumán nem csak azt a korszakot értették, amikor Krisztus elhagyta a Nappal együtt a Földet, hanem prófétikusan azt az időszakot is, amikor Krisztus, mint egy Nap fog újra világítani a szabad és teljesen tudatos emberi lélekben. Ekkor Krisztus maga lesz az, aki egy ilyen lelket legmagasabb céljához elvezeti, hogy a tizedik hierarchia tagjává váljon, lehetővé téve újra – most már teljes tudatában annak, hogy a tizedik hierarchia tagja -, hogy belépjen, mint a nagy hierarchikus teljesség utolsó tökéletes tagja. A Halak csillagképben találhatjuk meg az emberiség fejlődésének alfáját és omegáját, amelyben az emberi természet alapesszenciája, az antroposz kifejeződik. Ezáltal az is érthetővé válik, hogy az első emberi lény, aki Krisztust a Földön magába fogadta, a Názáreti Jézus volt (vagyis a Nátháni lélek, aki közvetlenül az ősi lemúriai időkből származott ide, amelyhez a Halak csillagképének előző korszaka nyitott kaput); Missziójának előkészítéseként ő a Halak csillagképének beavatását kapta (GA 124, 6. 12. 1910), amely azt mutatja, hogy az emberiség hogyan juthat el a jövőben ahhoz, hogy a tizedik hierarchia tagjává váljon azáltal, hogy Krisztussal, mint a Szellem igazi Fiával egyesül. Mindenhol megtaláljuk a Halak jelét ott, ahol az ezoterikus iskolákban és társaságokban ez a tudás az emberiség eljövendő végcélját illetően megvolt és ott, ahol az ehhez vezető utak valamelyikét keresik. Pl. a Jézus Krisztushoz legközelebb álló tanítványok mind halászok voltak, ők kellett, hogy képezzék ennek a jövőbeni tizedik hierarchiát megtestesítő emberiségnek az első magját. “Krisztus magához vonja mindazokat, akik a halat keresik, ezért voltak Krisztus apostolai mind halászok.” – mondta Rudolf Steiner ezzel összefüggésben (GA 124, 12. 12. 1910.) Így érthetővé válnak azok a szavak is, melyet Krisztus Péternek mondott: “Ez időtől kezdve Te egy emberhalász vagy” (Lukács 5:10). Ebben az értelemben nevezték magukat az ezoterikus keresztény tradíciókban a Grál örzői Halászkirálynak.

Hasonló utalásokat találhatunk a Krisztus előtti időszakokban is. Így vall a nagy Manu az eljövendő vízözönben a halakról, valamint a Gillgames eposzban: Enkidut a “Hal Fiának” nevezik.

            Az emberi szervezetben a Halak csillagképnek a lábfej felel meg. Ennek a formája és a boltívet alkotó struktúrája csak egy talpra állt lénynél jöhet létre, amelyben – mint Goethe is megjegyezte – megmutatkozik az alapvető különbség az állati test és az emberi test között. Ezen keresztül történik az embernek a Földerővel való megfelelő kapcsolatának szabályozása is. Az ősi időkben az ember felegyenesedésének az elérése volt az ego-szubsztancia emberbe való töltésének a legelső és legfontosabb következménye. A Halak – vagyis a lábfej – az emberi testben valahogyan magában rejti az emberi evolúció azon fontos pillanatának titkos emlékezetét, amely pontról az ember elkezdte földi vándorlását. Bizonyos értelemben megőrzi magában az ember fizikai létének mély misztériumát. Így a Lukács evangéliumban szereplő Jézus (a Nátháni-lélek) származása visszavezet az emberiség egész evolúcióián keresztül Ádámig, és még tovább Istenig, jelezve annak a fizikai testnek a keletkezését, amelybe azt követően Krisztus beleereszkedett. Az emberi láb tehát önmagában őrzi Krisztus fizikai testének keletkezési misztériumát. Így annak, aki odaajándékozta Krisztusnak a fizikai testét, ismernie kellett ezt a misztériumot, amely viszont csak a Halak beavatás eredményeképpen volt lehetséges. Ennek a beavatásnak az előkészítése Keresztelő János feladata volt, akiről Rudolf Steiner ezt mondta: “János készíti elő a Halak beavatást, amelyben a Názáretinek (a Názáreti Jézusnak) részesülnie kell azért, hogy Krisztust magába fogadhassa.” (GA 124, 18. 12. 1910.) “Ennélfogva a Halak szimbólum, mint ősi szimbólum lett ismert Krisztus hordozói számára… Ezért mondhatjuk azt, hogy a beavatás, amelyet Jézus körül az összes misztériummal titkosan hajtottak végre, a Halak beavatása volt. (GA 124, 12. 12. 1910.)

 

    

 

  Második Szent Éjszaka:  December 25-ről 26-ra virradóra

I. 20. – II. 19.                  Vízöntő        -        ANGYALOK

 

            A Vízöntő régiója az Angyalok hierarchiájához kapcsolódik, s minden földi szubsztanciából a víz az, amellyel nekik egészen különleges kapcsolatuk van. A Földön a víz az, amely a világéter szubsztanciájának a fizikai visszatükröződése, és amelyből az Angyalok és az emberi lények éterteste formálódik. Az étertestnek két különböző tulajdonsága van, az élet és az emlékezet. Ez az oka annak, hogy a legkülönbözőbb népek legendáiban és meséiben megtalálható az “élő víz” vagy az “élet vize” kifejezés, mint a kozmikus éter életadó erőinek jelképe. Rudolf Steiner a “Hogyan juthatunk el a magasabb világok megismeréséhez?” c. könyvében a beavatásról szóló fejezetben két próbáról beszél, amelyen a tanulónak át kell mennie, ezek az emlékezés és a felejtés, ahol az éteri test második sajátossága vagy tulajdonsága jelentkezik. (Hasonló képeket találunk Dante Isteni színjátékában, ahol a lélek-világból a szellem-világba való átmenetnél Dante-nak meg kell fürödnie az emlékezés és a felejtés folyóinak vizében, a Lethe-ben és az Eunoe-ban).

            Az Angyaloknak az emberrel ellentétben nem a fizika, hanem az étertest a legalsó lénytagjuk (GA 99, 3.6. 1907). Ezért a Szellemtudomány körvonalai-ban Rudolf Steiner az “Élet Fiainak” nevezi őket. Ha saját akaratukból valamiféle fizikai testet alkotnak maguknak, amely számukra mindig csak a magasabb szellemi princípiumoknak (lénytagoknak) a visszatükröződése, a víz az a legsűrűbb elem, amelyből ezt a formát előállíthatják (GA 110. 16. 4. 1909). Az Angyalok hierarchiájának és a víz elemnek ez a kapcsolata a Régi-Hold korszakba nyúlik vissza. A Régi-Hold ahol ők az emberi fokozatot élték át, csak ilyen vízszerű folyékony elemet tartalmazott. Ebben az időben az Angyalok árasztották bele az akkor még állati fokozatot élő emberi szervezetbe azt, amely később a vér és a nedvei szubsztanciájává vált: “Az Angyalok feladata volt, hogy lehetővé tegyék ennek a vér-folyadéknak az emberbe való áramlását”. (GA 99, 3. 6. 1907). Ezért a leendő Jupiter korszakban, ahol a mai ember eléri az angyal-fokozatot, a víz lesz a legsűrűbb elem. A Földön az Angyalok azt a feladatot vállalták, hogy az individuális emberi lényeket vezessék az egymást követő földi életük során. “ők éber-lények, akik úgymond megőrzik a korábbi inkarnációk memóriáját egészen addig, amíg azt az ember maga meg nem tudja tenni” (GA 110, 15. 4. 1907).

            Az állatövi csillagképeken belül a Vízöntő hordozza az ideális, spiritualizált emberi lény képét, ezért van ennek a jegynek különleges kapcsolata az Angyalok hierarchiájával. Minden angyal mutatja az embernek a legbensőbb szellemi ideálját, az ő szellemi törekvésének legmagasabb ideális célját. “Ez valójában úgy van, mintha az ember a földi vándorlásának a kezdetétől feltekinthetne egy magasabb szellemre, az ő szellemi archetípusára, vagy modelljére, aki képes tökéletesen uralni az asztráltestét (a Vízöntő képe, ahogyan a vizet kiönti teljes békében és harmóniában), és aki azt mondja az embernek: Ilyenné kell válnod, amikor majd végleg kilépsz ebből a földi fejlődésből… És ha valaki azt mondja, hogy az ember feltekint az ő legmagasabb Énjére (a Manaszra), amelyhez mindinkább közelíteni és hasonlítani akar, vagy ha valaki azt mondja, hogy feltekint az angyalára, mint legmagasabb példaképére ez spirituális szempontból pontosan ugyanazt jelenti”. (GA 105, 6.8. 1908). Azoknak az embereknek, akik nem vállalkoznak az individuális okkult fejlődés útjára, a legelső lehetőség ezeknek a magasrendű ideáknak a tudatos megközelítésére az emberiség hatodik kultúrkorszakában fog adódni, amely a Vízöntő jegyében zajlik. Ekkor az egész emberiség természetes módon lesz a Manasz szubsztanciával átvilágítva, melyet az angyali lények küldenek le nekik, mint az égi világból jött ajándékot, mivel, a hatodik korszakban a szellemi mag egy fajtája a szláv népeken keresztül fog kialakulni, amely népeknél egy különösen közvetlen és bensőséges kapcsolat alakul ki az individuális lény és az őt vezető angyali lény között már manapság is.

Az angyalhoz való még közvetlenebb kapcsolat megszerzése a mai időszakban alapvetően minden ember számára lehetséges már akkor is, ha tudatosan elhatározza, hogy a szellemi fejlődés útjára lép, amely a modern szellemtudomány formájában minden ember számára adott. Ennek az útnak a kiindulópontja és a legbiztosabb alapja a belső munka és az, ha az emberi gondolkodást átszellemiesítjük. Ebben a magasabb fejlődési fokozatban az ember gondolatának élővé, szinte folyékonnyá kell válnia, hasonlóan a víz szubsztanciájához és végül is teljesen éterivé. Ha az ember ezt elérte, akkor abba a helyzetbe kerül, hogy az angyali lényeknek az impulzusait felfoghatja és átviheti az élővé tett és átszellemiesített éteri gondolkodásába. Ezt az embert azután az angyala bevezeti az imaginatív világba, amely a Földet körülvevő éteri világ, azaz a Hold szféra, ahol maga az angyal válik az ember magasabb vezetőjévé.

Végül még azt is meg kell látnunk, hogy Keresztelő Szent János egy különleges, a Vízöntő kozmikus birodalmával kapcsolatos beavatást kapott: … Keresztelő Szent János éjszaka is meg tudta figyelni az anyagi földön keresztül a Vízöntő csillagképét. (GA 124, 6. 12. 1910.) Egy ilyen különleges beavatás következményeként az angyali hierarchiához tartozó különleges lény tudott rajta keresztül hatni – és ez egy szellemi tény, melyet az evangéliumokban (pl. a Márk evangéliumának 1,2 fejezetében) leírnak. A vízzel történő keresztelés során Keresztelő szent János azoknál az embereknél, akik keresztelésért hozzáfordultak, létrehozta a fizikai testnek az éteri testtől való részleges eloldódását, amely az illető védőangyalával való találkozás közvetlen élményét adta. Egy ilyen védőangyal ezután tudott jelzést adni a vezetése alatt álló léleknek a Föld felé közeledő Krisztus-lényiségről

. 

Harmadik Szent Éjszaka: December 26-ról 27-re virradóra

 

XII. 22. – I. 20.      Bak             –          ARKANGYALOK

 

A Bak régiója az Arkangyalok hierarchiájához kapcsolódik. Az évszakok változásában ez a jegy az év legsötétebb időszakának felel meg: de éppen a téli éjszakának ebben a mélységében történik meg az új szellemi Nap születése és ehhez a születéshez az Arkangyaloknak különleges kapcsolódása van. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni az ő részvételüket ebben az eseményben, vissza kell emlékeznünk arra, hogy mi volt az Arkangyalok feladata a Régi-Napon. ők már abban az időszakban is annyira fejlettek voltak, hogy az egész világmindenség számára tudtak valamit adni. Az, amit ők ekkor adtak, az a Fény volt, a Fény szubsztanciája. Rudolf Steiner erről azt mondja: “Az Arkangyalok bizonyos vonatkozásban már a Nap korszakban annyira fejlettek voltak, hogy a világkiterjedésnek a Fényt tudták ajándékozni.” (GA 110. 13. 4. 1909). Egy másik előadásban, amikor az Arkangyalok missziójáról beszélt, sokkal egyértelműbben fogalmazott: “…Az Arkangyalok… a Fény teremtői… ezzel azt kell mondanunk, amikor felvillan egy Fény, akkor mögötte Arkangyal van…” (GA 132,7. 11. 1911).Ez volt az Arkangyalok tevékenysége a Régi-Napon. Mivel a fejlődésük azóta is tovább folytatódott, így a Föld korszakra az Arkangyalok már nemcsak a külső fény teremtői, hanem mindenek előtt a Szellemi Fény teremtőiként működnek. Így az Arkangyalok erejeként nyilvánul meg a karácsony éj sötétségében felragyogó szellemi Nap. Amikor a tisztánlátó karácsony éjszakáján meglátja (kontemplálja) az Éjféli Napot, akkor az első lények, amelyek a Naphő környezetében megjelennek neki, az a 12 Arkangyal, akik mind kísérők, vagy mint a Krisztus-impulzus egyfajta kozmikus aurája,  amelynek a Föld szférájában kell megszületnie. Már az ősi időkben is erre a 12 Arkangyalra utalt Zarathusztra, amikor a 12 “Amshaspand”-ról beszélt, amelyek a nagy nap-szellem, Ahura Mazdao küldöttei.

A mi korszakunkban ez a 12 Arkangyal bizonyos értelemben úgy jelenik meg, mint a Krisztus-impulzus 12 aspektusának hordozója, amely a mi kozmoszunkból emelkedett ki, mint a zodiákus körén való átvonulásának eredménye. Éppen ezért az Arkangyalok a 12 Szent Éjszaka égi őrei és inspirátorai, amely az évnek éppen arra az időszakára esik, amelyet a Bak jegyének erői hatnak át. Az évnek ebben az időszakában van a két fontos keresztény ünnep is, a karácsony és a vízkereszt, és mindkettő külön, a maga módján kapcsolódik az Arkangyalok működéséhez. Gábriel Arkangyallal kapcsolatos a születés hírének hozatala is, amit Mária kapott, amit Lukács írt le az evangéliumában. A Jordánban történt keresztelőnél Krisztus közvetlenül az arkangyali szférából lép be a Názáreti Jézus testébe úgy, hogy áthatol az Angyalok szféráján (GA 152, 1. 6. 1914), és ezáltal a földfejlődés számára egy új lehetőséget nyújt, nemcsak a vízzel történő keresztelés, hanem a Szellemmel és a Tűzzel való keresztelés lehetőség is (Máté 3. 11). Rudolf Steiner szerint a levegő és a tűz az a szubsztancia a Földön, amely egyedül alkalmas arra, hogy belőlük az Arkangyalok fizikai testet teremtsenek maguknak (GA 110, 16. 4. 1909). Az ősi héber nyelvben a “Rauch” jelentése: szél. Levegő, lélegzet és szellem.

A mostani korunkban különösen fontos, hogy az ember az alvás közben kapcsolatot tudjon teremteni az arkangyali szférával. Ezért neki a nap ébrenléti időszakában el kell érnie a szavainak és a beszédkészségének a lehető legmagasabb spiritualizációját (GA 222, 11. 3. 1923). A Bak szférájából áramló erők különösen nagy segítséget jelentenek itt neki, mert ezek azok az erők, amelyek az ember számára minden korszakban a spirituális világszemlélet megalapozását inspirálták (GA 151, 22. 1. 1914).

Egy egészen különleges kapcsolata van Michael Arkangyalnak a Szellemi Nap évenkénti születésének előkészítésében, azaz Krisztusnak a Föld szférájában történő megjelenésében. Rudolf Steiner a következő szavakkal magyarázza ezt: “Ahogyan a Föld nyáron kilélegzik (ez a Föld Lelkének és Szellemének a planetáris testtől való eltávolodását jelenti a nyár időszaka alatt), úgy ezalatt az időszak alatt a Föld arimanizálódik. Isten őrizz, hogy Jézus születése ezen az arimanizált Földön történjen! Mielőtt az év ciklusa lezárul és a december megérkezik (amikor a Krisztus-impulzus megszülethet a Földön, amely újra átlelkesített), a Földet szellemi erőkkel meg kell tisztítani a sárkánytól, az arimánikus erőktől. Így a Michael-erőn keresztül kell egyesíteni azt, ami mint földi belélegzés történik szeptembertől decemberig. Ezzel kell egyesíteni a tisztító Michael-erőket, amelyek legyőzik Arimán gonosz erőit azért, hogy karácsony ünnepe a helyes módon közeledhessen, hogy a Krisztus-impulzus megszületése megfelelőképpen beteljesedhessen.” (GA 223, 31. 3. 1923). Michaelnek ez a minden évben bekövetkező harca a sárkánnyal az utolsó adventi héten kulminál, amikor a Föld a Bak tevékenységi szférájába kerül. Arimán minden évben reménykedik abban, hogy ebben a sötét és hideg időszakban meg tudja akadályozni a szellemi Nap fényének felvillanását a Föld szférájában. Évről-évre Michael Arkangyal legyőzi őt, így a Krisztus-Nap akadálytalanul felkelhet a Földön a Bak jegyében. Az emberiség fejlődésének tervében ez az ellentét a külső természeti sötétség és a felemelkedő szellemi Naperők között majd leginkább a hatodik korszak második felében fog megnövekedni különös erővel, és csúcspontját pedig a hetedik – Amerikai – korszakban fogja elérni, amely a Bak erőinek jegyében fog állni.

Van még egy további kapcsolat is a Bak régiója és az elkövetkezendő arkangyali hierarchia között, amelyet meg kell említeni. Mint ismeretes, a Bak régiója az emberi szervezetben a térdnek felel meg, amelyet elölről a térdkalács zár le. A szellemtudományok szerint a  Vénusz korszakban – miután a Jupiter korszakban megfelelő metamorfózison megy keresztül – ebből a térdkalácsból fog kialakulni az emberi fej külső formája. Ezután ebből fognak kifejlődni azok az erők, amelyek megformálják a Vénusz-ember külső megjelenését, aki az evolúciójának az arkangyali fázisát éri majd el (GA 156, 6. 10. 1914).

 

Negyedik Szent Éjszaka: Dec. 27-ről 28-ra virradóra

 

 

XI. 23. – XII. 21.             Nyilas          –       ARCHÉK

 

A Nyilas szférája az Archai hierarchiájával áll kapcsolatban. Ezzel a szférával való kapcsolatot a legjobban akkor tudjuk megérteni, ha példaként a felegyenesedni tanuló gyermeket nézzük. Egy meghatározott időtől kezdődően mindig újabb és újabb kísérletet tesz, hogy a lábára álljon és mindig újra és újra visszaesik a vízszintes helyzetbe. Ebben az időszakában a gyermek egy külsőleg is megnyilvánuló módon, egy kentaur képzetét kelti. Az emberi és az állati, a függőleges és vízszintes erők nagy csatát vívnak benne, amelynek az eredménye végül is az előbbinek a győzelme az utóbbi felett.

Az, hogy ez a harc minden embernél a felegyenesítő emberi erők győzelmével végződik, az főleg az Archai hierarchiájának, vagyis a Személyiség szellemek segítségének köszönhető, mert ők azok, akik azt az erőt áramoltatják az emberbe a kozmoszból, amely képessé teszi arra, hogy olyan lény legyen, aki fel tud egyenesedni a Földön (GA 226, 18. 5. 1923). Ennek a felegyenesedési folyamatnak – amely az első manifesztációja az individuális személyiségnek és a legfontosabb előfeltétele az emberben az ego-tudat felébredésének – egy jelzését adja annak az íjnak a formája, amit a Nyilas a kezében tart. Az íj csak akkor van meggörbítve, amikor rajta van a nyílvessző. Ha a nyílvesszőt – amely itt tulajdonképpen a gondolati erő, mint az ego-tudat hordozója – mozgásba lendítjük (és ez történik akkor, amikor az ego-impulzus először felvillan az emberi szervezetben), akkor kiegyenesedik az íj, és ez megfelel annak, amikor az ember a függőleges helyzetét eléri. Másrészről a Nyilas kezében lévő nyílvessző, mint az aktív gondolaterő imaginációja egy jelzése annak, hogy a negyedik századtól kezdve a kozmosz Világ-Gondolatának vezérlője, az Égi Intelligencia a Forma uraitól (Exusiai) átadja a vezetést az Archai-nak, a Személyiség szellemeinek (GA 222, 8. 3. 1923). Ettől az időtől kezdve ők azok, akik az emberi evolúció számára hordozzák a kozmikus gondolkodást. Ez az új tevékenység tulajdonképpen valamiféle ismétlődése annak – bár most magasabb fokon – amit ők a Régi-Szaturnusz korszakában már elvégeztek. Rudolf Steiner erre a következő szavakkal utal: “Melyik valójában az az erő, amit a mai emberben gondolati erőnek ismerünk. Mert alapjában véve a Személyiség szellemei a Régi-Szaturnuszon gyakorolták a gondolataik hatalmát” (GA 110, 13. 4. 1909).

Amit a mai emberben, mint mikrokozmoszban, mint individuális gondolkozás fellép, makrokozmikus vonatkozásban a külső természetben ennek a villám és a mennydörgés felel meg. Ezért a Nyilas repülő nyílvesszőjének makrokozmikus aspektusában felfedezhetjük a villámot, mint természeti jelenséget: és ez az  egyetlen természeti jelenség az, amelyben az Archiai hierarchiája a Földön, fizikai valóságban látható módon testet tud ölteni (GA 110, 16. 4. 1909). Végül azt is észre kell vennünk, hogy az íjból tudatosan kilőtt nyílvessző egyben annak a képe is, amikor az ember megfelelő cél érdekében koncentrálja és irányítja az emberi akaratot. Valójában az egész földi fejlődés végső célja az, hogy elérje a Vulkán állapotot, ahol az egész emberiség felemelkedik már arra a fokozatra, amelyen most az Archai, vagyis a Személyiség szellemei állnak. Egy prófétai előrenézéssel tekintsünk a fejlődésnek erre a legmagasabb fokára, amely majd a hetedik Atlantisz utáni korszak végével veszi kezdetét. Ez a következő: az V. Atlantisz utáni korszak végén, tehát a mi korszakunk végén, az Angyal szférából az embert elérik az első Szellemen impulzusok: a VI. korszak végén az Élet-szellem impulzusai érkeznek és nyílnak meg az ember számára az Arkangyal szférából: és ekkor nyílik meg az a lehetőség, hogy az emberiség számára láthatóvá váljon a Szellemember impulzusából valami, párhuzamosan a “mindenki mindenki ellen háború” kezdetével, mint ellenpont. Ez akkor fog megtörténni, ha a tavaszi napéjegyenlőség pontja a Nyilas csillagképe vándorol át és a Földön teljesen nyilvánvalóan két fő emberi faj fog létezni, a jók és a gonoszak. Ekkor a Kentaur, vagyis a Nyilas képe szellemi szempontból két részből áll, a jó faj a felső emberi rész erőit fogja magában megtestesíteni, míg a gonosz az alacsonyabbrendűt, az állatit. Csak azok az emberek tudnak majd akkor a jó fajhoz csatlakozni, akik abban a korszakban minden erejüket képesek a magasztos Krisztus-kinyilatkoztatás szolgálatába állítani, amely akkor fog leérkezni a Földre az Archai hierarchia szellemi lényein keresztül, akik Krisztust szolgálják és az emberiséget az ő szelleméhez vezetik (GA 15, Ch. 3).

 

Ötödik Szent Éjszaka: Dec. 28-ról 29-re virradóra

 

X. 24. – XI. 22.      Skorpió        -        EXUZIÁK, FORMA URAI

 

            A Skorpió-Sas szférája az Exusiai hierarchiával, vagyis a Forma szellemekkel áll kapcsolatban. Ezek a szellemek már a Régi-Szaturnusz idején is olyan formáló és rendszerező, rendező tevékenységet fejtettek ki, amelyben a Szaturnuszig terjedő szférában megőriztek mindent, amit itt a magasabb hierarchiák megvalósítottak (GA 110, 14. 4. 1909). A Föld korszakban a Forma szellemei (vagy bibliai szóhasználattal az Elohim) minden földi evolúciós folyamat teremtőiként és irányítóiként fejtik ki tevékenységüket. Mindennek, ami a Földön megjelenik, ők adják meg az önmagában zárt formáját (GA 105, 7. 8. 1908), úgy, hogy egy bizonyos keménységet és formát hoznak le a Föld felszínére a Trónok hierarchiájának centrumából kiáradó aktivitásból és a periférián működő Mozgás szellemeinek tevékenységéből. ők viszont a tevékenységükhöz az erőt a Skorpió-Sas zodiákus régióból kapják, amelynek sugarai, amikor kiáradnak, megfagyasztanak minden mozgást és mozdulatlanságot eredményeznek. A külső természetben ezek az erők novemberben jelennek meg. A lemúriai korszakban, amikor az ember fejlődésében már eléggé előrehaladt ahhoz, hogy a Forma szellemei valamit beáramoltathattak az emberbe a saját szubsztanciájukból, akkor ez az emberben az egojának szubsztanciájáv vált. A Sas-Skorpió kettős képében van elrejtve az ego misztériuma. Az emberi Én a további fejlődése folyamán a luciferi kísértésnek következményeként nemcsak szabadságot, hanem a gonosz iránti bizonyosfajta vonzódást is befogadott magába. Éppen ezért az ego kettős karaktere, mint a kétélű kard jelenik meg az Apokalipszisben (GA 104, 25. 6. 1908), amely rendkívüli precízséggel jelenik meg Leonardo da Vinci: „Az utolsó vacsora” c. képén. Itt János alakjában (a Sas) – aki Krisztus jobbján ül – jeleníti meg az emberi ego áldozati vágyakozását a legnagyobb ideálja, az Isteni Ego felé. Az ego másik aspektusát, amely csak saját önös céljait akarja szolgálni, viszont Júdás, aki a Skorpiót jeleníti meg a képen. A kető között található Péter, aki képes azonnal a legmagasabb áldozati szolgálatra is, de az árulásra is. „Te vagy a kőszikla!” – mondja neki Krisztus Jézus (Máté 16:18). Lelkének minden erejével az első felé törekszik. Ezt a freskó úgy emeli ki, hogy János felé fordul.

            Ma a Forma szellemei a Napról hatnak a Földre, és a Fény eleme az az alapvető eszköz, amelyen keresztül befolyásukat érvényre juttatják. A Fény az ő külső ruhájuk (GA 105, 7. 8. 1908), bár az ő igazi fényük nem tartozik a külsőleg megjelenő fényhez, hanem a szellemi Fénnyel rokon. Amikor az ember ego a helyes fejlődésen megy keresztül, szintén a szellemi Fény felé törekszik. Ennek a törekvésnek a képe jelenik meg a szárnyaló Sasban, aki olyan magasra emelkedik fel, amilyen magasra csak tud, úgy, hogy tökéletesen belélegezze a napfénnyel áthatott levegőt. Teljesen más a viszonya a szellemi Fényhez az egoista beállítottságú énnek. Gyűlöli a fényt és kerüli. Ez a viszony külsőleg a Skorpió képében jelenik meg, amely fél a fénytől és elrejtőzik előle. Ha mégis a napfényben találja magát és megakadályozzák abban, hogy elrejtőzzön, akkor önmaga fejezi be az életét úgy, hogy saját fullánkjával leszúrja magát.

            A Skorpió-Sas erőinek és a Forma szellemeinek kapcsolatát egy másik nézőpontból is megvilágíthatjuk. Az Atlantiszi kor közepén, a Skorpió korszakban lépett az ember a Földet körülvevő kozmoszból először szilárd talajra. Ugyanekkor épültek be először ásványi szubsztanciák a fizikai testbe, ami által egy szilárdabb, végső formát vett fel az ember (GA 105, 10. 8. 1908). Másrészről a Sas képe a tökéletesen kifejlett emberi ego eröi által létrehozott minden forma jövőbeli szellemiesítésével áll kapcsolatban. János evangélista alakjában láthatóan egy olyan beavatottról van szó, akinek az a feladata, hogy elérje ezt a fokozatot. Éppen ezért a négy evangélista közül az ő szimbóluma a Sas. Nagyon mély kapcsolata van a Forma szellemek szférájával Christian Rosenkreutznak is, aki beavatását közvetlenül az 1250-es év után érte el, az emberiség fejlődésének pontosan abban a pillanatában, amikor a Forma szellemeinek a földi eseményekre való nem fizikai, hanem szellemi hatásuk nagy volt (GA 126, 31. 12. 1910) annyira, hogy ez a Sas impulzus átszellemítő módon egészen a beavatott fizikai testéig le tudott hatni (GA 130, 27. 9. 1911). Ez a beavatás teszi lehetővé Christian Rosenkreutz számára a jövőben, hogy a Skorpiót Sassá transzformálás új feladatát vállalja magára, amely feladat számára a legnagyobb fájdalommal jár, amelyen ember csak keresztül mehet (GA 133, 20. 6. 1912).

            Végezetül a Skorpió erők hatásának egy további aspektusát kell megemlítenünk a Forma szellemek működésével kapcsolatban. Nem sokkal azután, hogy ezek a lények az embereknek adományozták az ego-principiumot, megjelenik az emberiségnek a két nemre való kettéosztása. Ez a Skorpió közvetlen kozmikus behatása (GA 105, 7. 8. 1908), ami által az ember képes volt erejének egy részét önmagának visszatartani, amelyet korábban arra használhatott, hogy saját fajtáját reprodukálja. Ebből a visszatartott erőből alakult ki az idők folyamán az emberi agy (GA 11, 4. F.), mint az individuális ego-tudat későbbi kifejlődésének fizikai alapja. Viszont ennek a következménye az volt, hogy a teljesen tiszta Szeretet-szubsztanciához (melynek hordozói a Föld korszakban a Forma szellemei, és amelyet ők fokozatosan árasztottak az ember felé a fejlődésük kezdete óta) (GA 121, 11. 6. 1910) hozzáadódott a torzulás lehetősége, amely a mai időkben

abban nyilvánul meg, hogy összekeveredik a szellemi és az érzéki szeretet.

            Ez utóbbi akkor válik különösen veszélyessé, amikor egy rossz irányú okkult fejlődéssel kapcsolódik össze, amikor egy ember túl korán lép be az asztrális világba és beleszalad bizonyos démoni lények hatása alatt álló veszélybe, amely lények a visszamaradt Forma szellemek követői, és amelyek kapcsolatban vannak a Földön élő különböző emberi fajok továbbszaporításával (GA 121, 11. 6. 1910). Ennek a következménye az erotika és az okkultizmus keveredése, konfúziója, amely az embert az ego-tudatának tökéletes elsötétüléséhez juttatja.

 

Hatodik Szent Éjszaka: Dec. 29-ről 30-ra virradóra

 

 

IX. 24. – X. 23.      Mérleg         -        MOZGÁS URAI

 

            A Mérleg jegye a Dynameis hierarchiájával, a Mozgás urainak hierarchiájával van összekötve. E kapcsolat jellemzése közelebbről a következő. A mi Naprendszerünk planétái csak azáltal tudnak egy stabil és zárt rendszert képezni a Nappal, hogy folyamatosan egy önmagukat egymás relációjában egyensúlyban tartó mozgásban vannak. Szellemi szempontból ilyen kiegyenlített, kölcsönös mozgási tevékenység a Forma szellemek megjelenése és műve. Ezek a szellemek nagyrészt a Napban tartózkodnak, - Rudolf Steiner szerint – és különösen a Napból árad ki a hatásuk a planétákra és a planétákról a Földre. Ezáltal egy törvényszerű és szabályos működését és mozgását váltják ki a planétáknak, amelynek az a végső kihatása a Naprendszerben, hogy létrejön egy állandóságot és egyensúlyt tükröző belső erő.

            Az inspiratív megismerés szempontjából ez a Naprendszerben uralkodó erők kölcsönhatása, amely a Mozgás urainak a hatása, már a pythagoreusoknál is említést nyert, akik ezt a szférák zenéjének nevezték, amely élő kifejeződése a mozgó egyensúlynak a mi planetáris rendszerünkben. Ennek az erőnek a földi leképződése a kémiai teremtődés és létezés az anyagban, amely egy állandó, mozgó egyensúly a szétválasztás és az összekötés elve között és ezen a fizikai alapon nyugszik.

            A Föld vonatkozásában a Mozgás urainak még egy nagyon különös feladata van. Ők tartják az egyensúlyt a planetáris rendszer és a bolygórendszer külső szférájából befelé hatva azzal az erővel szemben, amelyet a Trónok sugároznak ki a Föld középpontjából kiindulva. Itt egyensúlyt és kölcsönösséget teremtenek, és így ebben a konfigurációban alakul ki, mint a két erő ütköző zónája, a Föld felülete. Az, ami tulajdonképpen ott van, az az erőknek az egyensúlya, amely egyben egy szerződésnek is felfogható a Forma, a Mozgás és az Akarat urai között, amely úgy lett megkötve, hogy a Föld különböző konfigurációinak megjelenési formát adott.

            Ezeket a fent felsorolt cselekedeteket a Mozgás urai a Mérleg jegyével való kapcsolatuknak köszönhetően tudják megvalósítani, amelynek a szellemi ereje már a Régi-Hold időszakban megjelent; mert már eben az időszakban is a fő feladatuk az volt, hogy a Nap és a Hold – amelyek elváltak egymástól – hatásait egyensúlyban tartsák és kölcsönhatásban működtessék. Kozmikus helyzetükből adódóan ebben az időszakban úgy kell elképzelni őket, mint két gigantikus mérlegserpenyő működtetőit, akik a kiegyenlítődést felügyelik és hozzák létre.

            A Holdlét állapotában az egyensúlytalanság láttán a lelkekben vágy kellett, hogy létrejöjjön az egyensúly iránt. Ezt a Mozgás szellemei hozták létre, ezáltal megteremtve a továbbfejlődés lehetőségét.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kissbernadett@yahoo.de

(Kiss Detti, 2016.12.25 22:05)

Szia,

szerintem az éjszakák el vannak 1-el csúszva! 25-én este kezdödik az elsö és az utolsó meg vízkeresztig 5-6-ra való. Honnan nézted meg a besorolását? Puszi, boldog karácsonyt: Detti