Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A földre érkezésről /Henning Köhler/

 

Henning Köhler - Félénk, szomorú, és nyughatatlan gyermekekről

A földre érkezésről

 

 

alom.jpg   Toll Tünde gyapjúképe

" Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy az ember nem teljes testképpel jön a világra. A kisgyereknek még nincs tiszta élménye testének határáról, következésképp nincs autonóm burokérzése sem. Ennek fokozatosan kell kialakulnia, és a kisgyerekek azért olyan félénkek, mert eleinte ez még tökéletlen bennük. Erről nagyon sok ostobaságot mondanak és írnak. Épp az elmúlt hetekben olvastam egy gyermekkönyvben, és egy pszichológiai tankönyvben utalásokat arra, hogy a félelem azon dolgok közé tartozik, amelyek az élet folyamán alakulnak ki. A gyermekkönyvben a kb 5 éves főszereplőről azt írták, hogy még előtte áll a félelem megismerése, egyenlőre még csupa boldogság és napfény az élete. Ez a kijelentés akkora ostobaság, amekkorát jellegzetesen csak felnőtt mondhat. Az említett pszichológia könyvben még arra is kioktatják az olvasót ,hogy a felnőtt félelmeiből való kigyógyulásának legjobb útja visszavezet  a kora gyermekkor lelkiállapotához. Mintha bizony ez egy teljesen félelemmentes lelkiállapot volna! Az ilyen tévhitek onnan erednek, hogy mi, felnőttek mindenféle romantikus dolgot kitalálunk a gyermekkorról, ahelyett, hogy megfigyelnénk, mi a valós helyzet. Ez esetben azt látnánk, hogy a félelem kezdettől fogva erőteljesen jelen van, mint a condicio humana ( az emberi állapot ) része.

Az anyatest elhagyása olyan, mintha a csecsemőt a félelem tengerébe vetették volna ki. Azok akik születési traumáról beszélnek, és akik szerint a születés traumatikus tapasztalat, kétségtelenül jobban értik a helyzetet, mint azok, akik ostoba történeteket terjesztenek a " mindennel egynek lenni " kora gyermekkori boldogságról, amely félrevezető féligazság. Egyszerűen tény, hogy a kisgyerek még szorosan kapcsolódik az isteni szellemvilághoz, olyan szorosan, hogy állandóan igyekszik oda visszajutni. Mint szülőknek nem szabad abba a hibába esnünk,hogy nagyra becsült jelenlétünk , számára a legnagyobb boldogságot jelenti. Igen, a Földön ez a legnagyobb boldogság a számára.  De ha egy ilyen kis teremtés beszélni tudna, azt mondaná : " Kedvesek és drágák vagytok nekem, hiszen benneteket választottalak. De létezik egy hely, ahol béke és biztonság honol, ahol egyre ritkábban lehetek, és ezt nem tudjátok nekem teljesen pótolni. Nagyon nehéz volt számomra hogy annak a helynek búcsút kellett mondanom. Noha  magam akartam minden erőmmel eljönni és alaposan felkészültem rá, mégis hosszú időbe telik, amíg túljutok ezen "

Nagyjából így beszélne a gyerek. Ez mélyebb oka annak, hogy a csecsemők mindíg aludni akarnak. Tudatosan mondom, hogy akarnak, és nem azt, hogy kell nekik. Persze szükségszerűség is van benne, de elsősorban mélységes vágy. Az alvás az újszülöttnek azt jelenti, hogy otthon érzi magát. Kezdetben a gyerekek nincsenek otthon a földi körülmények között, számukra ez egy idegen világ, mellyel fokozatosan ismerkednek meg. Nevelői feladatunk lényege, hogy ezt az ismerkedést segítsük. Az ismerkedés, a világgal való bizalmas kapcsolatba kerülés nem más, mint félelemleküzdés. 

Valahányszor a gyermek elalszik, az angyala kézenfogja és ő ismét átélheti a védettség és a burkoltság ősállapotát. Az angyalnak mindannyiszor sok türelemre van szüksége ahhoz, hogy meggyőzze, újra el kell mennie az idegen világba, és nem lehet minden egyszerre az övé : a szeretett szülők, a földi élvezetek és szépségek, amelyeket már megismert , a sok izgalmas újdonság  - és ugyanakkor az égi lét időtlen gondtalansága és súlytalansága.

Igen meglehetősen igényesek az újonnan érkezettek. Ezért ordítanak minden csekélységért. Azt akarják, hogy vegyük tudomásul : jobbhoz szoktak ott, ahonnan jöttek. Ha ezt megérezzük, akkor nagyon is emberi módon ide-oda ingadozunk a kényeztetés és és az afölötti bosszankodásunk között,, hogy miért ennyire egoista egy kisgyerek. Természetesen ez nem egoizmus, hanem átállási nehézség. Ha kényeztetés helyett szeretetteljes, de ugyanakkor szakszerű gondoskodással vesszük körül a csecsemőt, és a vélt önzés feletti bosszúságunkat nevelési stílussá változtatjuk, tudomásul véve, hogy egyedül is boldogulnunk kell a kellemetlenségekkel, és olykor le is kell mondanunk valamiről, akor jó úton járunk.

Jó adag humorérzék is kell a parancsolgatáshoz szokott kis hercegekhez és hercegnőkhöz, akik úgy viselkednek, mintha ott, ahonnan jönnek, minden kívánságukat lesték volna(ami bizonyos tekintetben igaz is ). Közben azért ne felejtsük el, hogy valódi szenvedés szemtanúi vagyunk, amelynek enyhítése a mi feladatunk.

Nem akarom ezt túlságosan kihangsúlyozni, hiszen létezik más is : a gyermeki életöröm, a világba való boldog belefutás és a csodák előtti ámulat. Ahhoz azonban, hogy ez erőteljesen előtérbe kerülhessen, megfelelő fogadtatást kell biztosítanunk számukra a Földön, és segítenünk kell nekik a kezdeti időben , hogy bizalommal lehessenek az új, idegen környezet iránt ; röviden : Hogy le tudják győzni félelmeiket.

Szerencsére rendíthetetlen, megingathatatlan lénymagjukhoz fordulhatunk, amely alvás közben - ha szabad így mondanom - feltöltődik bizalommal. Ez a mag tartja össze a testet és a lelket. Ebből kiindulva hat tovább nappal az, amit az angyal éjjel erősítő, rendező  és formáló impulzusként beléhelyezett. Nekünk a másik oldalról kell ezt benne megerősítenünk, például úgy, hogy ápoljuk  a gyermek azon testi érzékszerveit , melyek " a lét és a biztonság érzését közvetítik a számára"( Christoph Lindenberg).  "

                                                          

angyal.jpg    Toll Tünde gyapjúképe

    

                                                         **********  

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.