Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyugtalanság, figyelemzavar, hiperaktivitás

 

Tasnády Krisztina

Beszámoló M. Roggatz a Szabad Gondolatok Házában tartott előadásáról

Egy hóeséses péntek délután érkezett közénk Marcus Roggatz, hogy a feltűnő, nehezen kezelhető gyermekekről előadást tartson.

Mitől válik egy gyermek feltűnővé? Ha a gyermekeket egy spektrum mentén képzeljük el, akkor a spektrum egyik végpontján helyezkednek el a feltűnően nehezen kezelhető, nyugtalan, figyelemzavaros gyerekek, - akik szinte a patológia határát súrolják; míg a spektrum másik végén a feltűnő képességekkel rendelkező, szinte zseniális gyerekeket találjuk. Érdekes, hogy korunkban a különös, feltűnő gyerekek száma egyre nő. A spektrum patológiás felén találjuk a figyelemzavaros (nem képesek figyelmüket hosszan egy dologra irányítani), és a hiperaktív (kontrollálatlan mozgású és zavart koncentrációjú) gyerekek csoportját.

A természettudományos medicina megközelítése szerint ennek, és minden egyéb lelki zavarnak, pusztán fizikai, materiális oka van: részint genetikai, részint agyi (szervi és biokémiai). A feltűnő gyerekek megközelítésének másik pólusa a tisztán „spirituális" magyarázat. Ezen elképzelés szerint a nehezen kezelhető gyerekek valójában képességekkel, és nem pedig hiányokkal rendelkeznek, sokkal átfogóbb az érdeklődésük, panorámaszerű az észlelésük, nem is akarnak pusztán egy pontra fókuszálni. Kvalitásaikkal a mi eltorzult és beszűkült életünkre reagálnak, hiányosságainkra figyelmeztetnek. Ezek szerint különleges képességekkel, kreativitással, nagy flexibilitással rendelkező, sokoldalú és erős lelkek, akik nem is akarnak a mi rendünkbe beilleszkedni. A nyugtalan gyermekek megközelítésének harmadik lehetősége egy pedagógiai, nevelői megközelítés. Eszerint az emberi fejlődés egyik lényegi mozzanata az impulzusok gátlás alá helyezése, hogy egy célzott funkció kivitelezhetővé váljon. Amennyiben a gátlás, akár a mozgás, akár az észlelés területén hiányos, úgy a túl sok impulzus elboríthatja a gyermeket, - túlmozgást vagy figyelemzavart eredményezve. Ezért a nevelő fontos feladata a gátlást megjeleníteni a pedagógiában, a határokat időnként szűkebbre venni, formát adni az impulzusoknak, és meghatározott módon korlátozni a szabad teret.

A szülőnek, mint nevelőnek, a fentieken túlmenően is alapvető szerepe van a gyermeki nyugtalanság létrejöttében. Például az anya érzelmi impuzuskontroll hiánya, egy metamorfózison keresztül a gyermek mozgási impulzus-kontroll hiányává alakul. Az apa és az anya princípiuma alapvetően különbözik a családban. Az anyai princípium a középpel, a ritmikus erőkkel áll kapcsolatban, az apai princípium pedig az akarati, anyagcsere-végtag pólussal és a fejterülettel fonódik össze. A hiperak-tivitás a végtag-mozgás pólus zavara, míg a figyelemzavar a fejterülethez kapcsolódik, tehát az ember két pólusán történik, nem pedig középen. Ezért nagyon fontos az anya ritmusa, mert a középből tudja a két megzavart pólust összekapcsolni, és kiegyenlíteni. Az apa példaképe formálja a gyermek saját mozgásait. Az apa a végtag-tevékenység közvetítője. A gyereknek át kell élnie az apa tevékenységét, fizikai aktivitását. A mozgásfejlődés zavara esetén különösen fontos az apával együtt, közösen végzett végtag-tevékenység (barkácsolás, szerelés, kertészkedés).

Az egészséges, éber tudat fenntartásához a szimpátia és antipátia erők kiegyenlített találkozása szükséges. A figyelemzavart ebből az aspektusból vizsgálva, két alapvető oka lehet a koncentrációs problémának:

1. Az egyik lehetőség, hogy az antipátia erők nem kellően erősek, így a gyermek csak beleálmodja magát a világba, mindennel eggyé válik, a dolgok nem tudatosulnak benne, és bár sokáig figyel valamit, mégsem észleli azt.

2. A másik lehetőség, hogy a szimpátia erők gyengék, így a gyermek nem tud, és nem is akar a világgal összekapcsolódni, mintegy beleragad önmagába, flegmatikus, apatikus karaktert hordoz, hiányzik a kitartó figyelme. Hiperaktivitás esetén a gyenge antipátia erők mellett erős szimpátia erőket találunk, tehát az alsó mozgás, vágy pólus kerül túlsúlyba. Ez a konstelláció a mozgáskép kao-tizálódásához, karikatúraszerűvé válásához, hirtelen, lökésszerű mozgásrohamokhoz vezet.

A mozgás, a figyelem zavara szinte minden esetben együtt jár az érzékelés, az észlelés zavarával is. Elsősorban a tapintásérzék zavarát figyelhetjük meg: vagy túlérzékennyé válik a határ-problémás gyerekeknél, vagy érzéketlenné válik a vastagbőrű, önmagukba beleragadt gyerekeknél, akiknél célszerű érintéssel összekötni a megszólítást.

A nyugtalan gyerekek számának növekedése a jelenkor viszonyaiból is adódik, kapkodó, hektikus gondolkodásunkkal, szellemi környezetszennyezésünkkel hozzuk létre azt a miliőt, amely az ideges gyerekek növekvő arányát eredményezi.

A gyógyítás, mint mindig, a középső, ritmikus részből tud kiindulni - a gyerekeket elsősorban lélegezni, és aludni kell megtanítani. Az iskolában a ritmus, a kiegyenlítés a legfontosabb. A terápiás foglalkozás intenzív, kötött ritmusú legyen, fontos, hogy több különböző feladatot végezzenek. Hasznos a ritmikus masz-százs, gyógyeuritmia, cirkuszjátékok, zsonglőrterápia. A hiperaktív gyerekekre az erős vizuális túlsúly a jellemző: mindent lát, de semmit sem hall, - ezért a bekötött szemmel végzett fülelő, érzékelő gyakorlatok fontosak lehetnek. Mivel minden vizuális élmény kifelé szívó hatású, ezért a TVV mozi, videó és számítógép teljes tiltása szükséges. Hasznosak a megfigyelési gyakorlatok, illetve a nagyon nyugtalan gyerekeknél a szaglási gyakorlatok, mivel az erős szagélmény segíti őket abban, hogy önmagukhoz kapcsolódjanak. A mozgási gyakorlatoknak a hiányzó gátlás kialakítását kell megcéloznia. A hiperaktivitás sikeres kezeléséhez többféle párhuzamos terápia szükséges.