Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kegyelem terének megszületéséről

Bár fizikailag nem voltam jelen ezen a szép találkozón, mégis Helga leírásának köszönhetően a betűkön kersztül is érzékeltem azt a teret, ami ott létrejött...az olvasása is gyógyító élmény volt. Köszönöm!

 Kép

 

 

 

 

A Keresztény Közösség körleveléből    2010 szeptember11

A kegyelem terének megszületéséről
VENDÉGSÉGBEN A PILISI MŰHELY HÁZBAN

Miután Silye Imre hazaköltözött Magyarországra, a szabadságát követő várva várt itthoni munkába állásának kezdetén, 2010. szeptember 3-án, a Pilisi Műhely Házba látogatott a Keresztény Közösség.
A Pilisi Műhely Ház – az antropozófiai szemléletű terápiák és gyógyítás,valamint a találkozások Háza a pilisszentlászlói völgy oldalán. Évadnyitó, első találkozóként hívták meg Silye Imrét, a Keresztény Közösség papját egy beszélgetésre:

Téged mi gyógyít? címmel.


Az őszbe forduló völgyre nézett az ablak, amely előtt ültünk, összegyűlve huszonegyen (négy évestől a hetven évesig, Waldorf-pedagógustól a bábáig, szülőtől a festőig, gyógymasszőrtől a nyugdíjasig), sokan, sokfelől, sokfélék voltunk

Imre bevezetőjében a kegyelem terének megszületéséről beszélt. Egy zenemű hallgatásának és meghallásának példáját hozta elénk ennek megértéséhez. Belül próbál az ember teret engedni annak, ami ott van körülötte, de nem tud eljutni hozzá addig, amíg ki nem üríti magát. A zenészek nagy erővel és összmunkával teremtik a zeneművet és azon dolgoznak, hogy a zene eljusson hozzám. Ha sikerül megszelídítenem, lecsendesítenem a bennem lévő hétköznapi gondokat, feladatokat, antipátiákat-szimpátiákat, akkor szabad tér jön létre belül, amelyben felcsendül az egész lényemet emelő zene. Akkor tanújává válok a hang közeledő megjelenésének még a fizikai érzékelése előtt. Ennek a szabad belső térnek a létrejöttéhez a túlságosan zavarót, földit el kell engednem. A félelmeimet, az ítéleteimet, aggodalmaimat. Azt a belső gesztust kell megteremtenem, hogy kiürítem magam a másik számára. Ha ebbe belezavar a személyes sok minden, akkor a virágot, a zeneművet, a  másik embert csak részben érzékelhetem. Ez a pillanatonkénti folyamatos küzdelem az aktív béke és csend megteremtésére, a szeretet és a kereszténység alapgesztusa. Ezt megtanulva és nehézségét minél jobban megszeretve, egyre nagyobb lehetőség adódik kegyelemterek megnyílására. A jóakaró szeretet ezt meg tudja sokszorozni. Ez által a másik ember
elfogadva, támogatva, bátorítva érzi magát. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy növekvő tanuló emberekként találkozzunk. Két ember szemtől szembe, szívtől szívig.
Ha elmegyünk a határainkig, s ha ezt közösen tesszük, olyan tér keletkezhet, amelybe a kegyelem beáramolhat. Ezután képelemzés következett. Csoma Gergely „Az elhagyott idő“ című könyvéből Simon Anna unokájával címő képét figyeltük meg. Beszélgettünk
először konkrétan a képen láthatóról, majd az érzéseinkről, gondolatainkról, amelyeket a kép ébresztett bennünk. Sokféleségünk még erőteljesebben megmutatkozott. Annyira másképp, annyira más érzésekkel néztük ugyanazt a képet, sokféle és egymástól nagyon különböző gondolatokat vetett fel bennünk. Fontos élmény volt ezt a sokszínőséget átélni és elfogadni.

A házigazdák által készített finom szendvicsek és tea elfogyasztása után őszinte élmény- és tapasztalatcsere következett. Mindenki felidézhette magában, őt mi gyógyítja, mit él meg gyógyító figyelemként, mikor kap gyógyító teret. S ennek a gyógyító térnek a közös lelki beszélgetés során.
Megosztottuk egymással „életgyöngyszemeinket“, ahogy Imre fogalmazott az őszinte, személyes megnyílásokról. A kegyelem terének megteremtésére tettünk kísérletet mi mindannyian, együtt.
Köszönjük a meghívást!

Radics Helga

 

 

 

 

********************************************************************************************

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.