Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Advent negyedik vasárnapja

2010.12.21

 

 
Egy gyertya nem veszít semmit, ha egy másikat meggyújt
 
Advent 4. heteegy-gyertya-nem-veszit-semmit-ha-egy-masikat-meggyujt.jpg
1. Tesszaloniki levél 5: 1-8. és 23-24.
 
 
1Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 2mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra és nem fognak megmenekülni. 4Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. 7Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg [éjjeli természetükben vannak]. 8Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. ... 23Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti szellemeteket, lelketeket, és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 24Hű az, aki elhív erre titeket és ő meg is cselekszi azt.
 

 
 
„Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra” [1. Tesszaloniki levél 5. 3.]
 
Az új születéséhez fájdalmat társítunk az emberi történelem kezdete óta. Az Úr azt mondta Évának, minden élet anyjának: „fájdalommal szülöd gyermeked” [Teremtés 3. 16.] Ezt általában úgy fogjuk fel, mint átkot, büntetést. De ha kicsit továbbgondolnánk, olyan megértésre is juthatnánk, hogy ez inkább ígéret: ígéret, hogy a fájdalom meghozza gyümölcsét. Amikor fájdalom gyötör, valami vagy valaki születésének folyamatában vagyunk. Mi az, ami megszületni próbál, amikor fájdalom és katasztrófa tör az életünkre?
 
Ami megszületni próbál, az a Fény, Krisztus Nappala. Az a fény, amely táplálja és élteti az életet, az Ő Szeretetének Fénye. Az Ő Szeretetének Fénye világítja meg előttünk az utat, mutatja az irányt a teljesség és az egészség felé.
 
Ez az a születés, amelynek fájdalmaiban élünk. Hogy segítsünk ebben magunkat, felöltöztetjük szívünket, „magunkra öltjük a hit és a szeretet páncélját”. Gondolatainkat az emberiség teljességére és gyógyítására irányítjuk. Figyelmünket és jelenlétünket a bennünk, általunk születő Krisztusra összpontosítjuk. Mert az emberiség az anya, aki világra hozza Krisztust.
 
 
Cynthia Hindes 2009
Fordította: Nagy Ágoston