Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Advent első vasárnapja

 

Botticelli  Angyali üdvözlet

 

2010. november 28.

Advent első vasárnapja

Lukács 21: 25-36

25„Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. 26Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. 27Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 28Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje." 29Ezután mondott nekik egy hasonlatot: „Gondoljatok a fügefára és a többi fára. 30Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. 31Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. 32Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. 33Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el. 34Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap,
35mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. 36Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt."

 

A szülő nőt fájdalmak gyötrik. A méh összehúzódásának hullámai söpörnek rajta egymás után végig, mivel életet adni valakinek fáradságos dolog. Kitartást és erőt kíván. Ám végezetül ő és az őt körülvevők is megélhetik azt a ragyogó csodát, amikor egy apró emberi lény, angyalokkal körülvéve, megérkezik a földre.

A mai ige az emberiség születési fájdalmának egy leírása; a szorongás, a félelem és a kétség öntenek el bennünket, ahogy a világ eseményei, a földi események végigsöpörnek rajtunk. Kitartást és erőt kívánnak tőlünk. Mivel a végkimenetel az Ember Fiának a születése. Minket is angyalok vesznek körül.

Emellett az éberségünkre is szükség van. Mert ez a születés nem fizikai születés. Ez a születés inkább az életnek abban a birodalmában megy végbe, amely mind minket, mind a földünket átitatja. Ez a születés az érzékelő emberi lélekben történik. Erőfeszítést kell tennünk ahhoz, hogy érzékelhessük ezt a születést, azért, hogy éberek maradjunk a kor kilengései közepette.

 

Ahogy David Whyte megjegyzi:

 „Nehéz utakon járunk

 

Tudom, hogy …

viharok törnek ránk,

és te nem mozdulsz,

amíg a hang körös körül

a levegőt tépi

és fénye szaggatva tölti be az eget.

hirtelen leszállni tűnnek,

mintha letérdelnének hozzád,

és különösen jól hallod,

amint a közeledő szörnyű hang

megáll,

majd a csendbe

suttogás

érkezik

kelj fel,én végképp

tőled függök.

Mindened, amire szükséged van,

már megvolt

a születésed előtti

pillanatban.” [1]

 

 

 

[1]  David Whyte: „Ébredés” ("Waking"), az „Ahol sok folyó találkozik” (Where Many Rivers Meet) című kötetből.

 

 

Cynthia Hindes 2010

Fordította: Krivácsy Zoltán

 


 

www.thechristiancommunity.org

http://akeresztenykozosseg.org

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok az olyan ember, aki a végszükség pillanatában imádságban emeli fel lelkét a szellemhez. És ekkor egy különleges béke ereje és ragyogása születik meg benne. Nyugalom telepszik rá és érzi az Isten közelségét. Angyalok veszik körül.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.