Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Advent második vasárnapja

2010.12.13

2010. december 5.

Advent második vasárnapja

  

advent.jpg

 

 

1Annakokáért szerelmes atyámfiai, akik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképpen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim! … 4Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! 5A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! 6Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. 7És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. 8Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. 9Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.

 

Advent második vasárnapja

2010. december 5.

Filippibeliekhez írt levél 4:1, 4:4-9

 

Egy régimódi ház három vagy négy szintes. Legalul van az alagsor. Ott van a tűzhely. A második és a harmadik szint az élettér. Ez az a tér, ahol az otthoni élet javarészt zajlik. A felső szint pedig a padlás. Ez az a hely, ahová felvisszük, és ahol tároljuk mindenféle régi dolgainkat. Vannak köztük, amiket nagyra becsülünk, pl. az albumokat, vannak, amelyek évszakonként hasznosak, mint a téli paplan, és vannak köztük egyszerűen elhasznált bóvlik is. Ha megfelelően gondozzuk, a padlás a jövő tárházává válhat.

 

A háznak ez a képe analóg az ember felépítésével. Anyagcserénk alsó régiója a tűzhely, amely melegen tart minket. Középső részünk, az érző szív birodalma az, ahol megéljük napról napra a szeretetet és a gyűlöletet. A fejünk pedig a tárház. A padláshoz hasonlóan ez sem magától töltődik meg – mi juttatjuk fel oda a dolgokat, ahol aztán elhelyezzük, rendezzük és tároljuk azokat. Emlékeink és gondolataink is itt vannak a múltból.

 

Helyénvaló a padlást időről időre átfésülni. Ami még hasznos és értelme van, azt megtarthatjuk. Amit már nem tudunk használni, azt elajándékozhatjuk. A bóvlitól pedig egyszerűen megszabadulunk. Ugyanígy kell, hogy rendben tartsuk mentális állapotunkat: gondolataink és emlékeink padlását.

 

A mai igében Pál arra buzdít, hogy takarítsuk ki a padlásunkat. Azt szorgalmazza, hogy ne tömjük tele a fejünket aggódó gondolatokkal. Arra buzdít, hogy a szerencsénket összeharácsolni hívatott jogformáló gondolatok helyett a hála gondolatait küldjük az angyaloknak és Istennek. Arra buzdít, hogy barátságos gondolatokat közvetítsünk a körülöttünk lévők felé.

 

De mindenek felett arra buzdít, hogy éljünk a saját gondolati szabadságunkkal, hogy azt hozzuk, ami igazán szükségese a jövő számára. Mert ami szívtájunk életterében él és amivel a fejünk padlása terhes, azt mi magunk helyezzük oda. Pál arra bátorít bennünket, hogy azzal töltsük meg szívünket és fejünket, ami jó, ami szép és ami igaz.

 

Az évnek abban a szakaszában vagyunk, amikor reménykedünk és az Érkezőt várjuk. Arra készülünk elő, hogy szívünk meleg és békés életterébe befogadjuk a Krisztusgyermeket. Ezért átválogatjuk a padlást, megszüntetjük az összevisszaságot. Tiszteletünk és szeretetünk paplanjával akarjuk betakarni Őt. Legbecsesebb emlékeink albumát akarjuk felajánlani neki. Így kedvességgel, szépséggel és jósággal készítjük fel belső szív-otthonunkat a vendég számára, aki már úton van felénk.

 

Cynthia Hindes 2010

Fordította: Krivácsy Zoltán


 

www.thechristiancommunity.org

http://akeresztenykozosseg.org

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.