Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvét harmadik hete

 

 

János 10, 1-21

 

 

 

 
 
 
 „Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. 4Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." 6Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. 7Jézus tehát így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. 8Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. 9Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. 10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." 11„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. 13A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. 16Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. 17Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. 18Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." 19Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. 20Sokan így szóltak közülük: „Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?" 21Mások ezt mondták: „Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?"
 


 
 
 
Húsvét harmadik hete         
2010. április 18.-án
János 10. 1-21.
 
  szarnyas---folyoso.jpg
 
Az ajtó olyan nyílás, amely átvezet egyik térből a másikba. Az ajtó megnyithatja, vagy éppen elzárhatja utunkat a másik térbe. A hétköznapjainkban sok ajtóval találkozunk; nemcsak a fizikai világban az épületekben, hanem a lelkünk különböző állapotai közti átmeneteknél is.
 
Ilyen ajtó a felébredés és az elalvás is. Éjjel csendesen és könnyedén kellene átmennünk az elalvás ajtaján. A földi gondjainkra nyíló ajtó becsukódik mögöttünk, kilépünk az égi legelőre, ahol lelkünk táplálékot nyer, testünk pedig felfrissül. Mikor pedig eljön az ébredés ideje, visszatérünk földi otthonunkba.
 
De néha a félelem és aggodalom, amely földi gondjainkhoz kapcsol, visszatart bennünket attól, hogy átlépjük az alvás kapuját, vagy túl gyorsan visszarángat a földi világba,
 
Földi életünk kezdetén egy hasonló kapu előtt álltunk. A földi életre nyertünk meghívást. A végén pedig visszahívnak majd bennünket mennybéli hazánkba.
 
Krisztus az, aki hív bennünket mindkét otthonunkba, a földibe és az égibe is. Mert Ő az, aki otthon van mind a földi világban, mind a csillagok birodalmában. Ő vezet bennünket az alvás és az élet küszöbein át. Ő az, aki megnyitja az ajtót. Napról napra, éjszakáról éjszakára, életről éltre az Ő hívását követhetjük. Ő előttünk jár a szellemben. Megbízhatunk az Ő hívó szavában. Ő az a hang, amely a legmélyebb énünket szólítja meg. Ő az a hang, amely bennünket táplál, Ő a legtisztább, a legelfogadóbb, a mindent megbocsátó szeretet hangja.
 
Így minden félelem nélkül léphetjük át a küszöböket, A költő szavaival:
 
Ott alszom, ahol
a mélységes
szeretet
erejében
fogok felébredni….[1]
 
 
[1] Avilai Szt.Teréz (1515-1582), „A világosság a szabadság” a „Szeretetversek Istentől” című kötetben, 279.o.
 
 
Cynthia Hindes 2010
Fordította: Krivácsy Zoltán
 __________________________________________________________________________________
________________________________________________________________ 
 
 
Húsvét harmadik vasárnap
 
2011. május 8.-án
János 10, 1-21
 
Ha megfigyeljük a légzésünket, megtapasztalhatjuk, hogy a kilégzés végén eljön egy nyugalmi pillanat, egyfajta kapu, amelyen keresztülmegyünk azért, hogy utána megkezdhessük a belégzést. Keresztülmegyünk ezen a kapun és belélegzünk amennyit tudunk; azután átmegyünk egy újabb nyugalmi pillanaton, egy újabb kapun, és ismét elkezdünk kilélegezni.
 
Minden belégzéssel magunkba fogadjuk a világot; ezzel egyidejűleg, egy finomabb szinten önmagunkhoz érkezünk. A kilégzésben adunk valamit a világnak, talán éppen szavakat. Egy finomabb szinten hagyjuk eltávozni saját magunkat, amikor kilélegzünk.
 
A születés és a halál szintén kapuk, részei egy nagyobb légzési ciklusnak. Amikor megszületünk, a jelenlevők feszülten várják az első lélegzetvételünket és az azt követő felsírást. Földi életünk végpontján pedig elérkezünk az utolsó lélegzetvételhez, amikor lelkünket és szellemünket kilélegezzük testünkből az Atya zöld mezejére.
 
A mai igében Krisztus magát nevezi kapunak, ajtónak. Ő átvezet bennünket a kapun, lélegzetről lélegzetre, ajtóról ajtóra, közben életben tart bennünket. És Ő a kapu akkor is, amikor belépünk földi életünkbe, és akkor is, amikor kilépünk belőle. „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.” (János 10.,9.)
 
A megdöbbentő tény az, hogy Krisztus maga is lélegzik. Ő emberi lénnyé vált, hogy összeszőhesse az emberi lélegzést a nagyobb kozmikus ritmusokkal, az emberi szükségletet a belső választással. Azt mondja: „…odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.” (János, 10, 17-18)
 
Az emberszentelő szertartás során hetes ritmusban halljuk: „Krisztus bennetek.” Mi belélegezzük Őt; Ő az életerő, amely életben tart bennünket. Ő a gyógyító erő a külső és a belső egyensúlyában. Kilélegezhetjük a világba békességét, szeretetét, bátorítását. Vele együtt biztonságosan sétálhatunk ajtóról ajtóra.
 
 
                                Fájl:Bujak kapu.jpg
        
Cynthia Hindes 2011
Fordította: Krivácsy Zoltán

 

 

 

 
 
 
*************************************************************************************************************************

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.