Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szent János idő

2012.07.18

 

 

SZABAD GONDOLAT

2002 JÚNIUS

ANTROPOZÓFIA * NEVELÉSMŰVÉSZET * SZOCIÁLIS ÉLET

 

Szent János a XXI. században

Kocsis András

 

Az év mostani szakaszában, amikor feltartóztathatatlanul árad a nyár, féktelenül bontja virágait és ontja gyümölcseit, rohan egészen a végkifejletig, Szent János egy pillanatra megállít bennünket és arra figyelmeztet, hogy értékeljük újra szándékainkat és céljainkat saját életünkben. Kiáltása a pusztában (Lukács ev. 3. rész 4. vers: „Készítsétek az úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit") a belső lelki ösvény átvilágítására szólít fel. János úgy prédikált, mintha a szívében gyúlt lángok izzították volna tüzes szavait, szenvedélyes, átfűtött beszéde szinte „pünkösdi" volt.

Június 24-én, a nyár közepén ünnepeljük Szent János születésnapját. A szentek haláláról szokás inkább megemlékezni, azonban Jánost és Jézust már születésük előtt rendkívüli kapcsolat fűzte egymáshoz, amelyről a Lukács evangélium 1. részben olvashatunk. Húsvét után 40 nappal a feltámadott Jézus felemelkedett a mennyekbe és „felhő foga el őt" a tanítványok szeme elől. Erről az eseményről az Apostolok cselekedetei számol be:

1. rész 2.-12. vers. Húsvét reggelén Mária Magdolna megtalálta, amit keresett, a kertben, ahol a víz-elem életet visz a föld-elembe.

Mennybemenetel napján a tanítványokat vágyakozásuk vezette, hogy keressék Jézust a felhőkben, ahol a víz-elem és a levegő-elem elvegyül, erős és állandóan megújuló formákat hozva létre, a föld áldása által feltöltve. A felhőkhöz hasonlatosak szívünkben a vágyak. Hétköznapjaink közös szintje és ideáink magassága között duzzadnak (pont és periféria). Lehetnek formátlanok és könnyűek, ám ha formát öltenek és szubsztanciát kapnak, akkor inspiráció származik belőlük. Húsvét után 50 nappal, Pünkösdkor a tanítványok találkoznak Máriával: „És lőn nagy hirtelenséggel mint egy sebesen zúgó szélnek zendülése" (Apostolok cselekedetei 2. rész 2. vers). A tanítványokat betölti a Szent Lélek, feltöltődnek és ettől kezdve képesek úgy beszélni, hogy mindenki megértette őket a saját nyelvén. Mindegyikük feje fölött ott lobogott a tűz. Míg a felhő elfedi, most Pünkösdkor a tüzelem új megnyilatkoztatásra viszi. Pünkösdkor bepillantást nyerünk abba, ami szakrális bennünk. Manapság nehéz feladat és nagy kihívás az igazság szellemében, „pünkösdi" módon kommunikálni. Azonban, ha a közös isteni szikra által szerényen és őszintén foglalkozunk ezen feladattal, akkor valósággá válhat a leereszkedő galamb víziója egy közösség, egy nemzet számára.

Szent János arra kér bennünket, hogy tartsuk egyensúlyban lelki világunkat, ne engedjük kibillenni. Shakespeare „Szentiván-éji álom" c. művéből is ismerhetjük, hová sodorhat bennünket a nyár csábítása. Ha ezt el akarjuk kerülni, nem térhetünk le arról az útról, melyen mindkét lábunkkal a földön haladunk, és ha ezt az utat járjuk, Szent János próféciája így szól: „Annak növekednie kell, nékem pedig alászállnom" (János ev. 3. rész 30. vers). A nyár közepétől a tél közepéig, a születés ünnepéig rövidebb nappalok és hosszabb éjszakák vezetnek.

A csecsemőből, aki megszületik, Szent János hívása által lesz Élet. Jézus és János a Jordán folyónál találkoznak és Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust.

A tűz legfigyelemreméltóbb tulajdonsága, hogy képes egy anyagot átformálni. A lélek alkímiájában mindig ott van az a lehetőség, hogy életünk salakját valami értékessé alakítsuk át. Amikor azt, ami bennünk nem terem gyümölcsöt, el tudjuk égetni, akkor elérjük azt, hogy felülemelkedünk önmagunkon és átugorjuk a mi kis Szent János tüzünket. A művészetben és a kézművességben való munka egy lehetőség az érzés és akarat fejlesztésére, ami szükséges ahhoz, hogy az élő gondolatot is fejlesszük. Steiner azt mondja, hogy bármilyen munkához áhítat és odaadás szükségeltetik, hogy kapcsolatba kerüljünk vele. Amikor az akarat és az érzés az intellektussal kapcsolatra lép, ebben a folyamatban a kamaszkortól a felnőttkorig haladva, az ember elindul a materialista világnézet felé. Fontos az érzelmet és az akaratot felébreszteni és éberen tartani, hogy az ember kapcsolatban legyen a világgal. A 21. században mindez még aktuálisabbá vált, mert hihetetlenül aránytalan sebességgel indult el főleg az utóbbi tíz-tizenöt évben a kétdimenziós társadalmi fejlődés, mely ellentétben áll a háromdimenzióssal. Egyre inkább lehet érzékelni nyugtalanságot, hiperaktivitást, koncentrálási nehézségeket, a pont és periféria közötti egyensúly kibillenését a gyerekek fejlődő tudatosságában. Ha ezt a folyamatot ellenőrizetlenül engedjük tovább, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a serdülőkorban szubkultúrák fejlődnek ki. Amennyiben az intellektus nem egyesül az imagináció világával, beképzeltté, arrogánssá, gőgössé válik és akkor a fantázia keresése felé vezető út a drogoknál végződhet. Amennyiben az akaratot nem tápláljuk megfelelő művészi aktivitással, vagy akár törekvéssel, akkor az kriminalizálódik, brutálissá válik.

Ha nincs mozgás, aktivitás, akkor egy keresés indul el külső tapasztalatok szerzése felé, mint pl. joy riding (sétakocsikázás lopott autóval). A serdülők zavarossá váló érzelemvilágában, melyben nem gyakorolják az áhítat érzését, a nyílt szexuális viselkedés tanúi lehetünk. Ezek a tapasztalatok gyakran tőrbe csalják, elcsábítják a serdülőt. Ilyen szempontból úgy gondolom, hogy a Steiner-iskolák létfontosságúak most és még inkább azok lesznek a jövőben. Nem mindegy tehát, hogy az itt dolgozó tanítók és a velük együttműködő szülők milyen szellemben hordozzák az iskolát - ennek kérdése döntő jelentőségű lesz.

Kant mondta, hogy a kéz az ember külső agya. A kézművességnek és a művészetnek lehetősége van arra, hogy megtestesítse a gondolkodás, érzés és akarat harmóniáját. A gondolkodásnál a fogalmi szerkezet előtervezése, az érzésnél a céltudat, szándék szolgálatának a szociális aspektusa, az akaratnál a forma megvalósításának a képessége jelenik meg. Azonban egyre világosabbá válik, nem biztos, hogy ez elegendő. A környezet, ahol élünk, a környezet, ahol az iskola van, egyre fontosabbá válik. A környezettel való törődés és foglalkozás egy olyan kihívás elé vezeti el a gyerekeket, amely lehetőséget ad arra, hogy eljátszanak egy új etikai alapon és fenntartó, tápláló elveken működő szerepkört, melynek neve mondjuk „a környezet kézművesei" lenne. Egyszer egy kollégám egy beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy a földdel való munka nem más, mint a földet élettel megtölteni. Alapvető kérdés tehát egy Waldorf-tanár, de főleg egy művész - illetve kézműves tanár - szempontjából, hogyan lehet „alkotó kezet" nevelni. Itt lehet fontos a pont és periféria szerepköre, mint az osztály és az iskola környezete. A kézművesség több ezer éve jelen van az emberi öntudatban. Ez a történelem be van ágyazva a Waldorf iskolákba, főleg a főoktatás epocháinak anyagába, de ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a gyakorlati kézügyesség fejlődjön és kitáguljon. A különböző' természetes anyagok „átélése", a velük való foglalkozás adja meg az alapokat ahhoz, hogy rugalmasan ki lehet dolgozni egy adott kézművességi, illetve művészi keretet. Ez. az átélés kíséri a gyerek inkarnációs folyamatát a serdülőkorba, amikor egyé válik azzal az anyaggal, amivel dolgozik.

Ez „az anyagba való leereszkedés" - az adott életkornak megfelelő kézügyességet használva - lefoglalja a gyerek inkarnációs ösvényét. A Steiner által inspirált Waldorf kézművességi és művészeti tanterv a természet három világából származó, az emberiség kilenc ősi mesterségét átható négy elem összességéből fakad. Az Ótestamentum könyveiben (Királyok I. könyve, Krónikák II. könyve) olvashatunk Hieramról, arról az építőmesterről, aki Salamon király templomépítését irányította. A Krónikák II. könyvének 3.-14. részeiben megismerhetjük az itt alkalmazott mesterségeket. Ez az ún. hierami inspiráció. A 21. Századi életstílusban, amikor egyre kevesebb gyerek mászik fára, főz, játszik mezőkön vagy erdőkben, stb., a természetes világ egyre idegenebb, szükséges a mozgás gesztusainak alapvető és terapeutikus gyakorlása, művelése ahhoz, hogy egy egészséges láb-, kéz- és szem koordináció fejlődjön ki. Gyakran hallottam a gyerekektől olyan kijelentést, miszerint „Tök könnyű ezt a kanalat megfaragni, ha kell álmomban is megcsinálom." Mennyire igaz! Az ügyessé az előző tapasztalatokból származik, de a jövőből is hoz valamit az individumnak. Csodálatos élmény, amikor a gyerek egyszer csak elkezdi „mes terien" használni a szerszámokat. Goethe minden komoly tanítványától, aki meg akarta érteni a környezetet, megkövetelte, hogy alakítson ki párbeszédet a hely szellemével. Azok az iskolák, melyek tudatosan dolgoztak ezen a területen és kapcsolatba léptek a környezet szellemével, egy új utat fedeztek fel a természet felé és - ami még fontosabb - ismét összekapcsolták a természet ősi mesterségeit az iskola kézművességi tantervével. Ezzel a kertészet is új összefüggésben jelenik meg, a víz fontos szerepet játszik az iskola éteri tokjának felelevenítésében, a növények világa, az agyagból készült sütőkemence, a fából összerakott kilátó a négy elem alkímiájából való kiemelkedést szimbolizálja. Gyakran új mesterségek és tanítási módszerek szükségesek ahhoz, hogy a gyerekeket a tapasztalás új határához vezessük el. Az új határok új imaginációs képek létrejöttét teszik lehetővé, a környezet felé erős érzéseket keltenek, az akaratban pedig új gyakorlatok bukkannak fel. Steiner felhívja a figyelmet az akarat és a gondolkodás mély kapcsolatára. Azt mondja, hogy az akarat lelki erő, mely az ember különböző részein lehet aktív. A legfontosabb aktivitás a mozgások által a fizikai energiában lelhető fel, ami mozgásba hozza az érzést és fellelkesíti a képzeletet. Ez pedig olyan folyamat, mely lehetővé teszi a sajátos, személyes képek, ideák létrejöttét, és amely nem a külső világ másolása, hanem teljesen individuális kreatív forma. Pl. Goethe növénye archetípusa. Steiner egy alkalommal arról beszélt, mennyire fontos a serdülőkorban az izmok használata: favágás, burgonya begyűjtés, ásás, fűrészelés, stb., mert az imagina- tív gondolkodást teszi lehetővé, amely mélyebb szintekre vezet az életben. Hasonló akarati gyakorlatok az izmok ösztönzésével a munka során hatást gyakorolnak a gondolkodás folyamatra, ahol megfelelő belső erőfeszítésre van szükség.

Ez a folyamat a gyerek növekedésével fokozódik, ezért a felső tagozatban, a 9. osztálytól növelni kell a művészeti és kézművességi tantárgyak számát! Idő kell ahhoz, hogy harmónia jöjjön létre az intellektus és az akarat között. A fűrészelés, vésés, festés, kőfaragás, kovácsolás stb. alapvető formáinak megtanulása fontos alap a további munkához... Pl. egy lapra illesztett négy azonos láb életre kel egy szék formájában. Pontosan lesimított oldalai és szélei ösztönzik és nevelik az érzékelést, az ideák világát és az ehhez kapcsolódó mentális képek alkotását. Goethe felismerte az ilyenfajta érzékelés értékét a szellem fejlődésében: „Minél banálisabb a forma, annál lustább a lélek." Ha felfedezzük, hogyan olvad egymásba az akarat és intellektus, különleges fontosságot kap a kar és a kéz. Ezek középen aktívak, egyensúlyt teremtenek, kiegyenlítenek, összekötnek. Szabadok abban, hogy dolgozzanak, ezért abban a helyzetben vannak, hogy transzformációt tudnak létrehozni. A hétköznapi életben annak szükségességei felé fordulnak. A művészetekben pedig kifejezésre jut, ami élő a lélek és a szellem szférájában.

Ha ezek a gondolatok mozgékonnyá válnak bennünk, felvillan a Szent Jánosi tűz, mely egyedül képes arra, hogy győzelemre vigye a bennünk dúló harcot. Minél jobban kitágul az Én, minél inkább kibontakozik és minél aktívabb, annál inkább képes az ember arra, hogy egyensúlyban tartsa magát. A Waldorf-nevelés kísérletet tesz arra, hogy felébressze ezeket a szendergő erőket. A gyerekek későbbi, felnőtt életében ennek a folyamatnak a hatása szabadon függ majd egyéni szándéktól és sorstól. A legtöbb, amit tehetünk, hogy ehhez alapot adunk. Amit a fiatal férfi vagy nő felépít, az teljesen az ő szabadságán múlik.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.