Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Annette Stroteich: Húsvéti levél szülőknek

ANNETTE STROTEICH: HÚSVÉTI LEVÉL SZÜLŐKNEK

 Míg a karácsonyt, az igazi gyermek-ünnepet minden motívumával együtt bemutathatjuk a kisgyermeknek /pl. egy betlehemes játékban /, a húsvéti ünneppel az a helyzet,hogy bár a felnőtteknek tudniuk kell az összefüggésekről,ezek azonban a gyermekek számára csak képekben érzékelhetőek.

A Waldorf-óvodában az ünnepek megformálását bizonyos tradíciók segítik, melyek részben természet-vallásos megértésből, részben az áthagyományozott keresztény szokásokból és részben pedig képekből állnak, melyek az antropozófiával foglalkozó  óvónők számára fontosak.

Az ünnepek megjelenítése minden évben az evangélium tartalmával és a jelképekkel egy új személyes viszonyt kíván tőlünk óvónőktől, hiszen ezekkel a jelképekkel akarjuk körülvenni a gyermekeket a hétköznapi életben.  Csak evvel a módszerrel lehet a keresztény év nagy, mindig jelenvaló MOSTANJÁT / " Üdvözítő született ma néktek" /, az örökkévalóság jelenidejűségét saját magunk számára átélhetővé tenni.

Néhány képet szeretnék most kiragadni, hogy segítségükkel felmutassam, milyen lehet a kapcsolat tartalom,kép és alkotó cselekvés között.

Ha az evangéliumnak a passióról és a húsvéti történetről szóló kijelentéseivel foglalkozunk, többnyire csakhamar rájövünk , milyen kezdetlegesen, gyerekesen fogjuk föl  a Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló misztériumot. Mit kell, lehet, szabad az Én-születésnek ebből a titkából a gyermekeknek átadnunk, a gyermekeknek, akik még nem érzik saját Én-jüket? Nem csupán az az egyedüli lehetőségünk, hogy egy utat mutassunk nekik, melyen később keresőn elindulhatnak? Hogyan segítsünk nekik csírázó erényeik növekedésében, melyekre később szükségük lesz? A mesék képeivel készítjük fel a gyermekeket az élet oly sokszor drámaian belső lelki eseményeire. A  példázatok és Jézus életének megértése  hasonló feladatot jelent a felnőttek vallásos életében és ismeretre törekvésük útján. Milyenek legyenek azok a képek, melyek a kisgyermekkel megsejttetik  és titokzatosan megértetik a keresztényi utat?

Mivel Húsvét ünnepe mindig a tavasz-kezdet utáni első vasárnapra esik, az időpontja tehát az égi történésektől függ - a nap és a hold kapcsolatára vagyunk utalva. A sötét tél után a nap ismét magasabban áll , mint a hold. A sarlója a húsvét előtti időszakban szinte mint egy kehely, vizszintesen fekszik. A nap régi szimbóluma Krisztus személyének. Az óvodában erre gondolunk, mikor egy főtt tojást felvágunk úgy, hogy a sárgája mint egy  aranysárga napocska a holdkehelyben nyugszik, és ezt a tojást aztán szétosztjuk a jelenlévők között.

A család számára egy szép húsvéti előkészület lehet, hogy együtt megnézik az égbolton megjelenő "hold-kelyhet". A tojás a halálnak és a feltámadásnak egyik szimbóluma. Nem látszik benne, mennyi életerőt rejt magában. A húsvéti tojásban az a különös, hogy festékkel díszített, és el van rejtve; nem ajándékba kapjuk, hanem meg kell keresnünk. Mennybemenetelig van rá időnk, addig tart a húsvéti időszak. A felnőttek számára is létezik húsvéti tojás, megoldatlan problémáikban, és rendezetlen dolgaikban. Ha ott keresünk ,lehet , hogy teljesen új szemléletre vagy életminőségre találunk.

A tojást elképzelhetjük mint a mondabeli Phőnix-madárnak a tojását is, aki időnként  a tűzbe veti magát, hogy megújuljon és feltámadjon. A tollazata a szivárvány minden színében ragyog, tojásait repülés közben tojja, és ezek  izzanak mint a nap.

A tojásokat a húsvéti nyúl hozza ,akinek arany szőre van és húsvét reggel után eltűnik. Előtte lehet róla mesélni - ahogy azt szoktuk is-, hogy csak egy nagyon különleges nyúl  lehet méltó arra, hogy húsvéti nyúl legyen.

A tojás és a nyúl ismertebb képei mellett a búzaszem jelképe hordozza talán a legtökéletesebben a húsvéti elvet: " veszítsd el az életed, hogy megnyerhesd"- és ezért ezt részletesebben szeretném most bemutatni. A növényvilág a gyümölcseiben és magvaiban ezerféle formában mutatja meg gazdagságát: golyóalakú, és élesszemű magok, hengeralakúak, háromélű, öt-hatfogútestecskék, pelyhes, bolyhos tollak,és jól formált szárnyak, lapos napszeletek és holdformák,sőtt állati és emberi szervekhez hasonlatos alakzatok/ pl. a veséhez hasonlatos bab./ Kimeríthetetlen gazdagság ez, számszerűen is, hiszen megszámlálhatatlan mennyiségű mag esik áldozatul a megsemmisülésnek. Ez a bőség aztán a legkülönfélébb módon terjed e: a pitypang pl. a szél segítségével, a füvek magvait a szél és a madarak viszik  szerte szét, a mák magvai kipattannak és szétszóródnak , a bokrokét  és a fákét gyakran mint valami fehér takarót látjuk a vizen. Az elterjedésnek a legnemesebb módja azonban a gabonának az emberi kéz által történő vetése.

Nézzük most meg a gabona magszemeit, melyek az ember számára a mindennap  kenyér formájában értékes táplálék lesz és kövessük nyomon "születését". Szárazon és keményen, halott, kőszerű alakzatokként fekszenek előttünk a kalászburokból kivett magszemek. Megmaradnak ebben a csendes, nyugodt létben; és bezárva nyugszik bennük minden, amire létezésükhöz és megmaradásukhoz szükségük van.Száraz tárolás mellett hosszú éveken át meg tud így maradni várakozva,a fizikai világ körülményeitől szinte teljesen függetlenül. Az egyes magszemen nem látható, milyen életerőt és forma-akaratot őriz a bensejében.Tudni lehet, hogy az egyes búzaszem egy láthatatlan lánc egyetlen, látható szeme: ez az egyetlen a térben jelenvaló, a többi szem már nincs, vagy még nincs jelen.

fohajtas.jpgMaterialista szemmel a mag fizikai megjelenésében csak az élettelent látni. Megtanulhatjuk azonban a létezőben a kialakulót  szemlélni, és akkor a fejlődési szakaszokat az időlánc szemeiként értelmezhetjük, melynek minden szeme egyszerre kezdet, és beteljesülés. A búzaszem, mely egymagában mag és termés is,ezt különösen jól mutatja. A sötét anyagi világgal kapcsolódik össze a búzaszem, és belőle meríti tápláló erőit. Akkor csírázik a legjobban, ha egy ideig sötétben és hidegben volt. A csírázás ereje fizikai törvényszerűségekkel nem kiszámítható. A növekedés, vagyis a nehézségi erő, a sötétség , a külső világ akadályainak leküzdése az anyag lehetőségeivel nem magyarázható meg. Csak néhány lándzsa alakú levél helyezkedik el a száron. Szár, levél és virágok kibontakoznak. Azonban a mag sem egyedül anyagi eredetű : a napfény és a nap melege nyitja ki a virágokat, hogy a megtermékenyítés megtörténjen az ég /nap és szél/ és föld összhangjában. Így születik a termés, egy új anyag, amimajd emberi táplálkozásra lesz alkalmas.

A kalász egyenesen áll a vékony és erős száron, mely a csomóival a toronyépítés csodálatos példájaként mutatja magát , mely a legcsekélyebb anyagfelhasználással a legnagyobb stabilitást éri el. Gyökerei kicsik, azonban olyan finoman szerteágazók, hogy a növény szilárdan tud kapaszkodni a földbe. A gabonára az jellemző, hogy szára, levele, kalásza és a magszemei mindíg az egyenest, a napsugár alakját utánozzák. Mindene felfelé törekvő sugár. Olyan ez, mintha a napsugarak a földön lévő gabonaszálakban válaszsugárra találnának. Mint ahogy a nap sem csak egyetlen sugarat bocsájt ki, hanem a sugarak egy egységes áradó fénnyé válnak, úgy a gabonaszálak sem léteznek magukban. A magok is a kalászban, a vetésben, és a kenyérben egy egészet alkotnak. A búzaszemnek a földben csíráznia kell, meg kell halnia. A búzaszemnek maradéktalan és ösztönös áldozatkészsége van.  Csak ha meg tud halni, nem vész el, hanem segítségével új élet keletkezik. A halál itt nem értelmetlen pusztulásként jelenik meg, hanem értelmes lemondásként saját formájáról, hogy új formát hozzon létre. Ez egy átváltozás kezdete, a feltámadás előfeltétele.

A létfenntartásról a magoknak csak egy része gondoskodik A többieket összetörik, de pl. a kenyérben magasabbrendű állapotukban, " csíra-állapotban" vannak jelen, hiszen a kenyérben életünkké lesznek. A kenyér teszi lehetővé életünket a földön. Tőle függ szabadságunk vagy kiszolgáltatottságunk.

A kenyér készítéséhez olyan munkák tartoznak, melyeknek ősképi jelentésük van.

- Kaszálás ( kaszás/halál )

- Csépelés ( a rossz és jó szétválasztása )

- Tárolás/ pihenés ( az ember függetlensége az évszakoktól )

- Vetés vagy

- Örlés ( Kő/föld, víz és levegő segítségével az eddigi formát széttörik )

- Sütés ( kapcsolat a vízzel, sóval=föld, kelesztés alatt a levegővel és végül a tűzzel)

Mit lehet ezekből a folyamatokból tanulni, melyeket így, vagy hasonló módon még sokkal mélyebben megfigyelhetünk? A húsvéti búzának, vagy fűnek  a vetése éppen ezekkel a gondolatokkal történik a Waldorf óvodákban, ám ezeket a tényeket nem emeljük be a gyerekek tudatába, hanem a tettekben megélhetővé válnak. Körjátékainkban például heteken át minden nap eljátsszuk és " megtapasztaljuk" a szántó-vető ember minden munkáját. A gyerekek elvetik a kertbe és kis agyagtálkájukba az általuk kicsépelt, Szt. Mihály ünnepén kapott és egy télen át őrizgetett búzaszemeket. Naponta megnézegetjük, öntözzük,és közben talán ilyesmit énekelünk: " Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap." Az utolsó napon a húsvéti szünet előtt kalácsot sütünk a kemencében, a kalács pedig mindíg nagy formájúpl. egy fonott koszorú. A közepén találjuk meg titokzatos módon az első húsvéti piros tojást, amit közösen megeszünk.

A búzamagban a következőket lehet megélni:

- a földi természet és az égi erők bensőnk felé irányulnak ( az egész természettel való összetartozásunk lesz megélhető )

- nem a külső nagyság a fontos, hanem a belső lehetőségek

- a várakozás csendje

- a tél a halál időszakán át hordozza magában a mag a növényi létet, életet. Várakozik, amíg eljön az ideje, hogy a  rejtett élet megnyilatkozzon.

- az élő létrejövésének szemlélése összehozza a múltat, a jövőt    /hűség, hit, bizalom /

- bátorság a saját sorsunkhoz,a belső lényünk csíraerejében való hitből megszületik az egy új létezési fokra való továbblépés akarása.

A növény által láthatóvá válik:

- csak az jut el saját erejéhez és kap biztos állóképességet, aki a teljes sötétségből, szenvedésből és akadályok átéléséből erőt tud meríteni.

- a növény a fény és sötétség /a mag nap utáni vágyakozásával együtt / egyensúlyba kerülésének a képe.

- a gabona a közösségnek a természetből vett képe

- türelemmel kell kivárni a beérést.

A búzamag szemlélése a világ és az élet titkainak lényegéhez vezet el minket. A búzamag fontos szerepet játszik az evangéliumokban, az oltáron lévő kenyér pedig minden más kenyérnek értelmet ad.

A húsvéti nyúl különösen a testvériség erényéveltűnik ki. Ő hozza a tojásokat - nem a kifújtakat, amelyeket húsvéti díszként rügyező ágakra akasztunk, hanem azokat,melyeket húsvét hajnalán lehet találni. Ez arra utal, hogy Krisztus feltámadása, melynek képe a húsvéti nyúl,a  természetben lehetséges önmegújulásnak még egy különleges szinezetet adhat.

Böethy Hanna fordítása

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.