Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hermann Hesse felhői - részlet a Peter Camenzind című regényéből

 A hegy, a tó, a vihar, a nap - ezek voltak a barátaim, meséltek nekem és neveltek is, hosszú - hosszú időn át kedvesebbek voltak a szívemnek, mint bármilyen emberi lény vagy emberi sors - és sokkal jobban ismertem őket.  

A legkedvesebbek azonban még a fénylő tónál, a fenyőknél, a napos szikláknál is kedvesebbek, a felhők voltak a szívemnek.....A felhő játék és vígasz a szemnek, áldás és Isten ajándéka, harag, és halálos hatalom. A felhők gyengédek,lágyak és békések, mint egy újszülött lelke;szépek, gazdagok és bőkezúek, mint a jóságos angyalok;

 sötétek, elkerülhetetlenek és kíméletlenek , mint a halál követei. Ezüstös vékony  rétegben lebegnek. fehéren kacagva, aranyos szegéllyel vitorláznak, várakozva álldogálnak az égen sárgán, vörösen, kéken. Sötéten és lassan lopakodnak, mint a gyilkosok, süvöltve száguldoznak , mint az őrült lovasok, bánatosan álmodozva sétálnak a sápadt magasságban , mint a melankólikus remeték. Alakjuk a boldog szigeteké és az áldást osztó angyaloké; néha fenyegető ökölre emlékeztetnek, máskor dagadó vitorlákra, vándorló darvakra.  Isten  ege és az emberek szegény földje között szállanak: minden emberi vágy  szép hasonlataképpen, mindkét világnak részeképpen - a Föld álmai, amelyekben szennyes lelke a tiszta éghez simul.  Minden vándorlás, minden keresés , minden vágyakozás  és otthontalanság jelképei ők. És ahogyan ők ég és föld között függenek szívósan, vágyódva és dacosan , ugyanúgy függ az emberi lélek is szívósan, vágyódva és dacosan az idő és az örökkévalóság között.

Ó a felhők, a szép nyugtalan lebegők.Tudatlan gyermekként is szerettem őket , bámultam őket, és nem sejtettem , hogy én magam is felhőként megyek majd végig  az életemen: vándorlásban, mindenütt idegenként, idő és örökkévalóság között lebegve. Gyermekkoromtól kedves barátnőim és nővéreim ők. Nem tudok átmenni úgy az utcán , hogy rájuk ne pillantsak, hogy ne üdvözölnénk egymást, hogy egy pillanatra egymás szemébe ne néznénk. Azt sem felejtem el amit tőlük tanultam: alakjukat, színüket, vonásaikat, játékaikat, táncaikat, pihenésüket és különös , földi-égi történetüket.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.