Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kovász

 " Ez az én testem, mely értetek adatik"

kenyerdagasztas.jpg

 

 

                                                               A kovász

Amikor egyszer Heródes gyilkos katonái ismét Mária nyomában voltak, Mária egy házhoz érkezett, melynek ajtaja nyitva állt. Odabent az asszony a dagasztóteknőnél állva éppen kenyérnek való tésztát gyúrt.
- „ Ó, kedves asszonyság !”- kiáltott félelemmel telve Mária. „Segíts elrejteni a gyermekemet. Nézd, ott az utcán, ahol a porfelhő száll föl, gyilkosok jönnek, meg akarják őt ölni.
Az asszony megkérdezte: -„ Rejtsem el az ágy alá?”
-„ Jaj,ne, mert keresztüldöfik a kardjukkal ! „
- „ Tegyük talán be a szekrénybe? „
- „ Ó ne, mert azt felnyitják!”
- „ Akkor add hát ide! Beleteszem a dagasztóteknőbe, és tésztát terítek rá”
Mária bólintott és a gyermek a teknőbe került és az asszony tésztát terített rá. Alig tűnt el a keze és lába, amikor hevesen dörömböltek az ajtón; recsegve nyílt ki. Sötéten néztek szét a borostás katonák, szemüket forgatták és kiabáltak:
-”Hol a gyermek? Adjátok ide!”
A dagasztó asszony bátran a durva társaság elé állt és így szólt:
- „ Honnan lenne még nekem gyermekem? Már réges rég felnőttek és világgá mentek. Keressetek magatoknak, ha gyereket akartok! „
A katonák keresgélni kezdtek az asztal alatt, pad alatt, kardjukkal beledöftek az ágyba, feltépték a szekrényajtót, hogy az edények csak úgy csörömpöltek benne, ám sehol sem találták a gyermeket. Eközben Mária egész idő alatt a tésztát gyúrta, mintha szolgálóleány volna a házban. Amikor aztán a gyilkosok semmit sem találtak, szétverték a nagy vizeskorsót, mely a teknő mellett állt és átkozódva kicsörtettek az ajtón.
- „ Ó csodák csodája! „ – kiáltott a sütőasszony, amikor ismét a teknőhöz lépett. –„ Milyen óriásira nőtt a tészta! Már kifolyik a teknő permén!”
Kiemelte a fiúcskát és Mária karjába fektette. Azután fogta a tésztát és formálni kezdte a kenyereket, egyiket a másik után. Mária így szólt hozzá:
„ Tegyél el ebből a tésztából egy keveset a legközelebbi sütéshez, akkor az új tészta is így meg fog nőni.”
Ezekkel a szavakkal elhagyta a házat. Már messze járt Mária, amikor az asszony még egyre kenyeret kenyér után formált. A tészta csak nem akart elfogyni. Oly sok kenyér lett végül, hogy az egész falu enni tudott belőle. A maradék tésztát pedig eltette az asszony a legközelebbi sütés napjára. Amikor egy hétre rá ismét kenyeret dagasztott, nem felejtette el hozzágyúrni a tésztagolyócskát. Az már megsavanyodott ugyan, de lám,, a tészta újra megnőtt a teknő pereméig. Sok sok ember jött oda és kértek a csodás tésztából, hogy az ő kenyerük is megdagadjon. Velük is ugyanaz történt. Még ma is szokás a pékeknél, hogy egy keveset a régi tésztából belegyúrnak az újba. És még ma is megdagad tőle a kenyér.

/Jakob Streit Kindheitslegenden - fordította Hegedűs Miklós 

buzakalasz.jpg 

Asztali áldás

 

A Napszó külső fénye,
Megszüli, és élteti
Nekünk, az új gabonát
A testnek lesz e kenyér.

A Napszó belső fénye,
Megszüli, és élteti
Nekünk, az új ideát
Szellemnek lesz e kenyér.

A Napszó bennünk fényes,
A világ újrateremtése.
Legyen mindennap, minden
Léleknek, mindig kenyér.
 

kisultek.jpg

 

 

 

 

*************************************************************************************

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.