Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Nyírfa-legény

2010.11.30

 

 

                                                        

1.jpg

                                                                                                                                                                                                      
                        

A NYÍRFA – LEGÉNY

 

 

Élt éldegélt egy faluban egy öregember. Volt egy fia, Ulendának hívták. Derék legény volt Ulenda, erős, daliás, csak éppen dolgozni nem szeretett. Nem volt ínyére a munka.

Ha vadászni indult a pusztába, amint puha mohát látott,rögtön lehevert aludni.

Ha halászni küldte az apja, leült a parton, bámulta a vizet, úgy telt el a napja munka nélkül. Üres hálóval tért haza. Ha a rénszarvasokra kellett vigyáznia, leült egy fatönkre, felszegte a fejét, számlálta a felhőket az égen, a szarvasok meg szétcsatangoltak.

Így történt, hogy öreg apja kénytelen volt táplálni és eltartani életerős fiát. Rosszul esett ez az öreg embernek.Hisz mindenki mást a fia táplál, tisztel, becsül, csak az ő nyakán él még mindig Ulenda.

Elment az öreg a bíróhoz, megkérte szépen:

- Segíts rajtam bölcs bíró ! Nem tarthatom tovább a felnőtt fiamat, fogytán már az erőm.

Mondd meg, mitévő legyek?

A bíró száz pipadohányt is elszívott, olyan soká töprenkedett. Végül azt mondta:

- A lusta fiú rosszabb mint a nyakadba kötött kő. Ha nedves az íjhúr, nem röpíti ki a

nyílvesszőt. Ki kell cserélni a húrt. Másik fiúgyermekre kell szert tenned

 

2.jpg

Felsóhajtott az öregember :

- De hiszen én vén vagyok ! Hogy tehetek szert rá ?

Azt tanácsolta a bíró         :

- Menj ki holnap a pusztába. Meglátsz ott egy vasból való nyírfát, két szilfa veszi közre.                            Vágd ki azt a nyírfát. Azon nődögél a  második fiad, apró bölcsőben rengetőzik. Neveld fel, jó segítőtársad lesz !

Nekivágott hát az öregember a tajgának. Ment, mendegélt.

Egyzser csak látta : csakugyan ott állt a vasból való nyírfa a két szilfa között. Nekiveselkedett, hogy kivágja. Rácsapott egyet, aztán mégegyet….. A fejsze kettétörött, de a nyírfa törzsén még csak karcolás sem látszott.

-  Ez aztán nyírfa ! – elfáradt az öregember. Ledőlt pihenni és elnyomta az álom. Álmában egy medve lépett hozzá, és azt mondta neki :

-  Ott jobbra folyik egy patak, fehér a vize. Balra is folyik egy, annak piros. Meríts a piros

patak vizéből, és öntözd meg vele a nyírfát !

 

                                                                        3.jpg

 

Felébredt az öreg talpra tápászkodott, elment jobbra, látta ott a fehér patakot. Elment balra,meglátta a pirosat. Merített a vizéből, és visszafordult. Megöntözte a nyírfát a piros vízzel. Nekilátott, hogy újra kivágja.   Egyet csapott rá, megingott a nyírfa , és elzuhant a földön!

Látja az öregember, ahol a törzs kettéágazik apró bölcső rengetőzik. Abban apró fiúgyermek, alig nagyobb, mint egy csontból faragott varrótű. Kerek az arca mint a Hold,  szeme akár két fekete gyöngyszem.

 

Azt mondja magában az öregember :

- Aj- haj ! Ugyan sokáig kell várnom amíg a fogadott fiam fölcseperedik, és táplálóm lesz !

A nyírfa - fiúcska azonban  így válaszolt :

- Ha útra indulsz, ne számold hány lépés lesz apám-uram !

Az öreg vállára vette  a fiát bölcsőstül, és elindult hazafelé. Ment, mendegélt … De miaz ?  A bölcső minden lépésnél nehezebbé vált.  Mire az öreg elért a faluig, már lehúzta a vállát. Letette végül a földre, -nem bírta el a súlyt. Látta, óriásira nőtt a bölcső, a nyírfa-fiúból pedig nyírfa-legény lett. Kilépett a bölcsőből, meghajolt az öregember előtt :

- Köszönöm apám, hogy fölcseperítettél !

Együtt folytatták az útjukat. Az  öregember elnevezte  Kaldukának kisebbik fiát. Attól fogva hármasban éldegéltek : az öregember, Ulenda, és Kalduka.

 

 

4.jpg 

 

Kalduka erős volt és ügyes. Három helyett dolgozott. Ha halászni ment mindig tele volt a

hálója, volt friss hal, meg szárított is a háznál.

 

Bunda is került elég, mert ha vadászni ment, zsákmánnyal tért haza. Íja mindig feszes volt és jól is célzott.

 

 

Ha a rénszarvasokra vigyázott,szemét mindig rajtuk tartotta, nem is kóborolt el egy sem.

 

Az öregembernek volt két sasmadara. Az egyik piros csőrű, a másik fekete csőrű. Minden ősszel kitépett egy-egy tollat a sasok farkából. Eddig a piros sas tollát Ulendának adta.

De most, hogy fiává fogadta a dolgos Kaldukát, neki adta a piros sas tollát. Azt mondta :

-        Kalduka táplál engem, hát őt illeti ő tűzze fejére.

Ulenda törte a fejét, hogy álljon bosszút.   Elment és kiszaggatta a hálókat. Nem is hozott haza Kalduka halakat.

 

5.jpg 

 

Az íjhúrt meglazította.  Nem ejtett el Kalduka több zsákmányt.

 

6.jpg 

 

 

 

Ulenda egyre jobban gyűlölte nyírfa-testvérét. Éjjel- nappal azon törte a fejét, hogyan veszejthetné el. De amíg élt az apjuk nem mert tenni semmit.

Nemsokára megbetegedett és meghalt az öreg. Eltemették, megsiratták. Ulenda szivébe sötétség költözött.

 

Ulenda egy nap így szólt Kaldukához :

-        Menjünk el testvér a szigetre. Virágot szedünk, meg édes gyökeret.

Útnak indultak egy ladikon. Kikötöttek egy szigeten. A nyírfa-legény elment virágot szedni, mélyen az erdőbe- édesapjára gondolt.  Ulenda csak ezt várta ! Beleugrott a csónakba, és sorsára hagyta az öccsét a szigeten :

-        Falja fel a Kori madár !

 

10.jpg

 

 

 

 

Akkoriban ezen a szigeten volt egy hegy. Azon élt a Kori madár.  Hatalmas mint a felhő.  Amikor felrepült a fészkéről, szárnya úgy eltakarta az eget, hogy vaksötét lett.  Jaj volt annak, aki a Kori madár karmai közé került ! Soha többé nem akadtak nyomára !

Nyugovóra hajlott a nap. Felrepült a Kori madár a hegy mögül, beterítette szárnyával az eget, korom sötét lett.  Szállt a madár, úgy suhogott, mintha eső zuhogna.  Sivított a levegő, mint amikor erős szél fúj.

Megijedt Kalduka nagyon. Íjához kapott. A Kori madár ott lebegett fölötte. Csattogott a csőre. A szeme úgy égett, mint két lobogó máglya.

Kalduka megfeszítette íját, és kiröpítítte a nyilat. Csakhogy hiába ! Vasból voltak a tollai annak a madárnak.

 

11.jpg   

 

 

Karmai közé ragadta Kaldukát és így szólt hozzá :

- Adj fel nekem három találóskérdést.  Ha kitalálom, ütött az utolsó órád! Ha nem tudom

Kitalálni , épségben hazaviszlek.

Gondolkozott Kalduka, törte a fejét, végül ráállott.  Azt kérdezte :

- Kerek kövön béka ül, nem tud róla leugrani! Mi az?

Törte a fejét erősen a Kori madár, lobogott a két szeme, mint a máglya.  De nem tudta.

- Az orrunk ! – mondta meg Kalduka.

Másodjára azt kérdezte :

- Egyik helyről elindul, ahová akart megérkezett, de  hogy hogyan jutott oda, nem mondja el.

Mi az ?

Törte a fejét a kori madár, lángolt a két szeme mint a tűz. De ezt sem tudta.

- A nyílvessző! – mondta meg Kalduka.

Feladta akkor a harmadik kérdést is.

- Száz legény egy párnán alszik, mégsem vesznek össze. – Mi az ?

Törte a fejét erősen a Kori madár, szikrázott már mindkét szeme. Ezt sem tudta kitalálni.

- A háztető gerendák a boronafán ! – mondta meg Kalduka.

Győzött Kalduka. A Kori madár ekkor megragadta a legényt fölemelte a levegőbe, és már szállt is vele. Apja háza előtt tette le.   Belépett a legény a házba.  Amikor Ulenda meglátta, elsápadt ijedtében, remegés fogta el.  Azt hebegte :

- Elsodort engem a szél arról a szigetről. Olyan förgeteg támadt, hogy alig bírtam kievezni.

Kalduka hallgatta, majd elment a bíróhoz, tegyen igazságot.  A bíró sokáig gondolkotott, száz pipadohányt is elszívott, majd így szólt :

- Eredj el Ulenda a tajgára. Nincs helyed az emberek között. Nem szereted őket. Eredj oda

ahol a magányos erdei emberek élnek. Légy azzá, ami a lelkedben vagy.

Elindult Ulenda a tajgára.  Miközben ment, kisarjadt a szőr a testén, kezén, lábán karmok nőttek. Eleinte két lábon lépegetett, aztán négykézlábra ereszkedett.  Medvévé változott, ez lett a sorsa.

Kalduka talált szép feleséget. Sok gyermekük született, apja házában boldogan éltek, még talán most is ott találja őket ki arra jár.

 

nebukadnezar.jpg

 

 

 

 

 

 

 

fehervar3.jpg

 

 

 

 

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

 

 

Április: A nyírfa

A nyírfa

 

Népies név

nyílfa, bibircses nyír

Tudományos név

Betula pendula

Család

Nyírfafélék (Betulaceae) családja

 

Leírás

Arisztokrata a fák között: fehér kéregruhába öltözött karcsú alak, melyről elegáns ívben hajlanak alá az ágak. A szél könnyedén játszik rajtuk, s úgy borzolja finom ágakat, akárcsak a hajat.
A finom, rombusz alakú zöld levelek magukban hordozzák a tavaszt, így aztán a nyírfa összeforrt a májusfa hagyományával. Micsoda változás ezzel szemben ősszel a nyírfa messze aranyló lombkoronája!
Igaz, az allergiások nem igazán örülnek, amikor áprilisban, májusban nyílik a nyír barkája, és a sárga virágpora bejár hetedhét határt. Ebben az időszakban a nyírfák szegélyezte utcák, terek olyanok, mintha sárga porcukorral volnának beszórva.
Kishúgával, az ingovány-nyírrel ellentétben a szomorú, vagy csüngő nyír száraz élőhelyeken is megél. Igazi úttörő: a kopár területek benépesítése során az első fák között van. A jégkorszak után, a gleccserek visszahúzódásakor is az első között hódította meg a szabaddá vált területeket.

Élőhely

Közép- és Észak-Európa, Dél-Európában csak a hegyekben fordul elő.

Hatóanyagok

Levelek:
flavonoidok, illóolajok, keserűanyagok, tannin, szaponinok, C-vitamin

Nedvek:
invertcukor, szerves savak, sók, fehérjék

Kéreg:
betulin, fitoszterolok, tanninok, keserűanyagok, illóolajok, gyanták

Felhasználás

A nyír elsődleges hatása abban áll, hogy serkenti a vesefunkciót, vízhajtó, ezzel átmossa a veséket és a hólyagot. Ezen tulajdonságai miatt húgyúti fertőzések, vesehomok és vesekő esetén alkalmazzák. Anyagcsere betegségek elleni teakeverékekben reuma és köszvény ellen alkalmazzák. Az anyagcsere serkentő hatása miatt tavaszi- és őszi tisztítókúrák salaktalanító, vértisztító alkotórésze, így a bőrre is tisztítólag hat. Az ágak és a kéreg száraz desztillációjával előállított kátrányt az állatgyógyászatban rüh és más bőrproblémák esetén alkalmazzák. A nyír nedvét, melyet márciusban és áprilisban a törzs megfúrásával nyernek, hajhullás és korpásodás ellen, valamint a haj zsírtalanítására használják.

Érdekességek

Az élet körforgásában a nyír a növekedést, a kialakulást testesíti meg. A tavasz követeként az újraébredő élet, a tisztaság és a fiatalság szimbóluma. A kecses megjelenésének köszönhetően régen az emberek a fa szellemét fénybe burkolózott szűzként képzelték el, tele varázslatos gyógyító erővel. A nyír ünnepe az északi embereknek mindig az újjászületés örömteli ünnepe, az ég és a föld egyesülése volt. Ez a hagyomány él máig a majálisokon felállított májusfában.
A nyír felhasználásának lehetősége végtelennek tűnik: már a kőkori ember is készített ruhát, cipőt és tároló alkalmatosságokat kéregből, a nyílhegyeket és szigonyokat erősített nyírkátránnyal a nyélhez. Lappföldön a fiatal, lágy és bőrszerűen hajlékony nyírkéregből köpenyeket és lábszárvédőket készítettek. A vékony gallyakból seprűt kötöttek.
A nyírfakérget papírként is használták. Vízhatlansága miatt az északi területek lakói tetőfedésre is használták. Sok levegőbuborékot tartalmaz, ezért az észak-amerikai indiánok könnyű kenukat építettek belőle. A kéregben lévő levegőtbuborékok szigetelő tulajdonságának köszönhetően a nyír közismerten jól bírja a hideg telet is.
A kátránytartalma miatt a nyírfa még friss, nedves állapotban is ég, ez adja a „Russisch Leder” parfűm alapját is.
Már a germánok is fogyasztották a nyírfa nedvét, mint a szépség italát. A rügyeket és fiatal leveleket tavasszal túróba keverik.
A nyírfát manapság gyakran ültetik nedves területekre, hogy így szárítsák ki azt.

A növény a WALA -nál

A nyírfára két dolog igazán jellemző: a világos, tavaszias természete és a kifejezett szomjúsága. A fény-természete* olyan erős benne, hogy az általa felvett víz nem reked meg, hanem tovább áramlik és hamar újra elpárolog. Feltűnő, hogy a levelei ősszel annál gyorsabban sárgulnak, minél nagyobb a szárazság. Úgy tűnik, hogy a fát az tartja fiatalon, ha áramlásban maradhat. Ez, a nyírfáról kialakult kép tükrözi a gyógynövényként kifejtett hatását: az emberi szervezetben megindítja az áramlásokat és segít azoknál a megbetegedéseknél, melyeknél az áramlás hiányából fakadóan fájdalmas lerakódások alakulnak ki.
A Dr. Hauschka Nyír-Árnika Ápoló Olajban és a Dr. Hauschka Kökényvirág Ápoló Olajban a nyír a szövetek tisztítására, salaktalanítására szolgál, a Dr. Hauschka Neem Hajvízben pedig erősíti a fejbőrt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.