Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magdolna a kis pásztorleányka

2010.12.17

 

 

                                                                    Magdolna, a kis pásztorleányka

kepek-009.jpg

 

Az egyik pásztornak, aki elhozta szegényes ajándékát a jászolhoz, volt egy kisleánya, akit Magdolnának neveztek. Sokszor segített apjának a nyájak őrzésében.

Amikor a pásztorok késő éjszaka kiléptek az istállóból, hogy visszatérjenek nyájaikhoz, Magdolna apja így szólt a többiekhez:

 „ Menjetek most előre nélkülem. Hamarosan visszatérek hozzátok a mezőre. Engedjétek meg, hogy csak futtában elmeséljem a nagy csodát leányomnak, különben nagyon megharagudna reám”.

 Betért az útról egy szegényes kunyhóba, felébresztette a kisleányt és a lelkét betöltő örömmel elmesélte, amit a mezőn és az istállóban láttak és hallottak. Magdolna tovább szeretett volna kérdezősködni, de apja sietett, hogy visszatérjen a juhokhoz, ahogyan megbeszélte társaival. Magdolna egyedül maradt a házban; mert édesanyja már régen meghalt. Ő látta el a szegényes háztartást apja körül. A csodálatos hír, amit éppen az imént hallott, nem hagyta nyugodni, és azt gondolta:

 „ Ha csak egy pillanatra megláthatnám az istálló résein át az isteni gyermeket egész életemben örvendeznék.”              

Valóban, már napkelte előtt felkelt, elhagyta a házat és sietve haladt a mezőkőn át. Jól ismerte éjszaka is az ösvényeket. Hosszú volt az út, de végül odaért az istállóhoz. Az ajtón egy hasadékot keresett és dobogó szívvel tekintett be. Odabent a szent család csendes álomba merült ,-egy fényes angyal őrizte álmukat.  

„ Hogyan feküdhet a gyermek ily szegénységben minden dísz nélkül?” - gondolta Magdolna- „bár csak lenne valami, hogy neki ajándékozhassam.”

A leányka szomorúan tekintett üres kezére és elindult visszafelé. Nem tudta mi történik vele: könnyek hullottak szeméből a téli földre. Hirtelen mellette állt az angyal és ezt kérdezte:  ” gyermekem, miért sírsz?

hunyor-kisviragu.jpgMagdolna olyannyira megilletődött a pompás jelenéstől, hogy egyetlen szó sem hagyta el az ajkát; szégyenlősen nyújtotta üres kezét az angyal felé. Az pedig

lehajolt és megérintette a földet, ahová a könnyek hullottak. Magdolna csodálkozó szemei előtt különös, szép virágok nőttek ki a téli földből; letérdelt és óvatosan szedni kezdte az ezüstös virágokat. Azután követte az angyalt az istállóba és feldíszítette velük a jászolt, miközben a Szent család még csendesen szunnyadt.

Krisztusrózsák voltak azok a virágok, ahogyan még ma is kihajtanak Krisztus születése ünnepén a havas földből.

 

Jakob Streit    Karácsonyi legendák

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

******************************************************************

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.