Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Bár érintésre kő, szemre víznek tűnik" - ( Szt Jeromos)

 

 

 

A varázslatos kristálynövesztésről:                                 

kristaly1.jpg  krist1.jpg

 

  A nagyoknak szánom, velük jól megfigyelhetjük mi történik, de a kicsikék is kedvesen álmélkodnak( és természetesen nekik is készítünk madzagos botocskát- a nagyokkal ). Lesznek akik mélyen átélik a csodát, lesznek akik néha -néha figyelnek oda, de a végére mindenkit nagy meglepetés vár : eltűnik, majd újra megjelenik a só, minden nap másképpen.  Egymás után, mindenki a maga ritmusában érzékeli az összefüggést. Az első éven, amikor ezt kitaláltam- februárban- teljesen egybevágott a zúzmarás kinti jelenséggel.( hú de meglepődtem magam is, micsoda ajándékot kaptunk a kinti világtól!!!)

Azon a reggelen mikor elkezdtük a kristálynövesztést, a fákon hófehér kristályok csillogtak. Be is vittünk egy ágat magunkkal, és amikor csepegni kezdett, és eltűnt, nagy volt a csodálkozás. Aztán délelőtti sétánkon álltunk a fák alatt, és pergett ránk ez a különleges jelenség. A fák kiszűrik a levegő páráját a fagy segítségével.

Gyönyörű csend volt.

zuzmara.jpg

 

Na és hogyan készítünk majd mi magunk is varázslatos kristályt?  

Befőttes üvegbe (7dl-es) beleszórjuk a timsót.A kezünkkel sózunk, úgy pergetjük.

10-15 grammot -de lehet többet is,tulajdonképpen amennyit felvesz a víz. Hozzáöntjük a meleg vizet, és kevergetjük, amíg áttetsző nem lesz. Botocskákra fehér fonalat lógatunk, ami olyan hosszú, hogy leér a víz aljára. A botok az üveg szájánál legyenek hosszabbak. 

Először vizezzük be a fonalat, mert különben lebegni fog a felszinen. Lehet mindenkinek valami jelölés a botján(mindenki beszínezheti)  Egy üvegbe max. 8 madzagot lógassunk. A madzag olyasmi legyen, mint a gyertyakanóc. Vastag, sodort cérna- de jó a hímzőfonal is.

 Másnapra érdekeset tapasztalunk. A cérnákon megjelennek a sókristályok, és a víz alján  is ott a só. Ekkor kiemeljük a madzagokat, egy színes kendőre tesszük, és a vizet újból fel kell melegíteni, hogy a sót megint elegyíthessük  benne. kristaly2.jpg

Aztán várni kell, hogy langyosra visszahűljön, mert  ha belelógatnánk a madzagokat, akkor a rájuk rakódott só is leoldódna. Ez a része kicsit macerás. Én azt szoktam megmutatni, mikor újból áttetsző a víz és újból belelógatom a madzagokat. Azt is nagyon követjük, ahogyan reggel kiveszem, és a kendőre teszem őket. Napról napra több van a cérnán, és kevesebb a vízben.

 Mikor már nincs jelentős mennyiség a vízben, véget ér  a kristálynövesztés.

Kis akasztót készítünk rá, gyapjúba pólyázzuk, és egy erre a célra készített dobozkába tesszük, amit  a gyerekek festenek, díszítenek.  Ez eltart egy hétig, addig a dobozok is elkészülnek. Nagyon aranyosan telik el ez a hét. Közben a  manócskák földalatti ásványkutató életéről mesélünk és játszunk játékokat.

Sólámpa, só mécsesek  kerülnek a terembe.

Régebben a Só című mesét mondtam.                    

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    

 Aztán új dolgok is történnek, megint valami fontos megfigyelni valónk akad!

Nemsokára magokat ültetünk, növekedést figyelünk. Kis ládikóban palántanevelés lesz. A babot megfigyelni is nagyon szemléletes. És csíráztató tálban búzacsírát nevelni, vagy virághagymákat hajtatni. Ezek az életerő növekedések már sokkal titokzatosabb, és önállóbb növekedések. Ezekből belülről növekedik ki a csoda.

Míg az ásványok és sók kívülről rakódnak, növekednek.

Persze ezt nem magyarázom....csak szemlélünk. tapasztalunk, örvendezünk. 

 

Kenyér sütésnél  is mindenki pergeti a sót a közös kenyérbe...persze csak óvatosan. És hát a kenyér története! 

Az egy másik nagy  meglepetés. A csodálatos kovász története....Azt  Húsvét előtt nagyon szép megismerni.

 

                                                                kristalyfa.jpg

 

 

Így " tanulgatjuk" az összefüggéseket...az életen, a természet csodáin keresztül. Az érzékszerveink kapuján át jutnak be az ismeretek....a kisgyermek  így "táplálkozik" szellemileg. Ez lesz maradandó, ez épül be. A waldorf pedagógia erről szól.

 

 

 

 

 

 ::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.