Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emberismereten alapuló nevelés és oktatás - Születésnap

 

Rudolf Steiner    Emberismereten alapuló nevelés és oktatás

" Azok az erők, amelyeket kihozol a gyermekből a hetedik életév körül, amelyeket  a rajzolás és írás tanításnál használsz, ezeket alapjában véve az Ég küldi neked , tehát a szellemi világ küldi le ezeket az erőket. A gyermek a közvetítő, és te tulajdonképpen a szellemi világból leküldött erőkkel dolgozol. Így abban, ami a gyermekkel történik a  fogváltáskor, olyasvalamivel állunk szemben, ami szellemi erőknek a gyermek általi közvetlen áthelyezése  a szellemi világból a fizikai világba.

Ha az embert felépítésében vizsgáljuk és az adódó felismerést a kialakuló emberre vonatkoztatjuk,úgy a következőket kapjuk: a szellemi világból érkezik, úgy mondanám, mint egyfajta asztrális szárnyakon az ember " én" -mivolta. Ha most az első néhány életévében járó gyermeket figyeljük, ahogy fejlődik, ahogy fokról fokra fiziognómiáját mély bensőjéből testének felszínére hozza, ahogy egyre jobban hatalmat nyer szervezete fölött, ilyenkor az, amit így látunk, lényegében az "én" beépülése a testbe.  "

 

Születésnapi mese születik :

 

Mikor elkészítjük a gyermek születésnapi történetét, és az Ő ünneplését,  akkor már nagyon jól kell ismernünk a családját is, és ha lehet,még a születés előtti  helyzetét is. Mindent, amit fontosnak tartanak azok,akik Őt várták. Mi is követjük a fejlődésben amióta óvodás, bennünk is készül egy kép, egy történet, aminek már az egész közösség tanuja. Egyszeriek, megismételhetetlenek ezek a " mesék".

 

nevtelen.jpg

 Mégis megszülethet az emberben egy alapkép, mely hordozhatja valamennyi születés ősképét, s abban minden kisgyermek ráismerhet a sajátjára. 

 

 

­­­********

 

Két ember elültetett egy magot.Az  Anya beletette a földbe,kezével elsimította a rögöket.Az  Apa vizet hozott, és megöntözte. Csodálatos fa nőtt belőle.  Öles, erős törzsét biztosan tartották a föld mélye felé törekvő gyökerei.

Ágai az ég felé igyekeztek, egyre vékonyodó gallyai egészen a felhők fölé nyúltak mint a gyertyák.  Elégedetten nézte a Nap, a Hold, a csillagok,- és a fa tetejébe fényszálakból aranyos Trónusfészket szőttek.

Az angyalok odasereglettek. Magukkal hozták az égi gyermekeket. Izgatottan várták, ki foglalja majd el  a Trónusfészket.Hamar bele is ült valaki.

 Ekkor lent a földön Anya és Apa magasba emelték a tekintetüket, és gyönyörködtek a fa lombjában, de a felhőktől már nem láttak fel a tetejébe.

Felsóhajtottak: - Ó ha lehetne egy  gyermekünk, egy kislány, vagy egy kisfiú. Ebben a pillanatban odafent  csillagocska tudta, hogy nemsokára indulnia kell.

Angyalkája, és az égiek búcsút vettek tőle.

„Áldjanak az égiek, fény kísérjen és szeretet, bár merre jársz”- énekelték.

Lába alatt megjelent  hétszínű szivárvány, és Ő bátran rálépett a legkedvesebb színre.

Úgy suhant, mint a gondolat. Leérkezve a földi táj pompás ruhát öltött.

/…csilingeltek a jégkristályok…illantak a pillangók…táncoltak a falevelek…bólogattak a virágok…/

Anya és Apa kifényesítették a házukat. Puha pólyát függönyös ágyacskát készítettek.Az asztalra virágot tettek.

  Mikor meglátták Csillagocskájukat, egyszerre mondták:   -Pontosan Őt vártuk!

Karjukban tartották, óvták a széltől, és vigyáztak, hogy a Nap ne süsse túl erősen.

„ Á, baba, á. Aludjál már. Csukd be szemecskédet, azt a gyönyörűet! Á, baba, á”

-énekelték.

Az első időkben Csillagocskájuk még csak aludt, és álmában ott járt az Égi Trónusnál, angyalkájával játszott.

Ha ébren volt, Anya és Apa szeme ragyogott rá éppen úgy, mint az égi csillagok. Nagyon szeretett ezekbe a szemekbe nézni.

Itt a földön is megkapott mindent: csengőn becéző szót, meleg símogatást, lágy ringatást.Ízletes táplálékot.

Aztán egy napon ünnepre készült a család.

Elvitték Őt egy Magas Tornyú templomba, ahol  az angyalok énekeltek:

„Szólnak a harangok a toronyban: bim-bam, bim, bim-bam bim, bim-bam bim-bam.”

„Lágyan szól a kisharang, messze cseng –e bűvös hang: bim-bam, bim-bam „

És itt megkapta a nevét: ****

A földi élet napjai szépen peregtek. ****megismerte saját testét, jó játszótársnak bizonyultak kezei, és lábai. A sok játszástól meg is erősödtek.

A forgás, a mászás nagyszerű érzés volt, de közben egy titkos erő egyre feljebb csalogatta!-Fel! Fel!-szólt a titkos üzenet.

Az ágyacska rácsai segítséget nyújtottak. Beléjük kapaszkodott, és kitartóan próbált felegyenesedni…úgy mint egy hajtás, ami a földből bújt ki.

És eljött a nap,amikor minden erejét összeszedve megtette a csodát: fölállt.

Egy napsugár bíztatóan megsimogatta feje tetejétől a talpáig:- Így van ez! Így kell ezt!

Most pontosan olyan lett, mint Anya és Apa!

 

Egyre jobban akarta mindazt csinálni, amit tőlük látott. Ha a lábukat nézte, lépegetni tanult. Mikor apa erős karjában ült, érezte hogyan kell járni. Anya puha keze mindig ott volt,mikor elesett, vagy  megütötte magát.

Ha a kedves arcokat és szájakat nézte, mosolygott, és ő is formázta az ajkait, és hangokat keresett. Sorba mondta ki, amit hallott.

Egyre többet tudott egyedül maradni a játékaival, és izgalmas dolgokat talált ki. Magasra felnyúlni, levenni, rakosgatni, tologatni, gurítani, kiönteni, összeszedni. Ütögetni is, hogy kicsalja a bennük lévő hang-titkot.

Ízlelni is kellett, és rágni is, mert a kemény fogacskái már mint a gyöngyök ott sorakoztak a szájában.A szép fényes kanalakkal nagyon szeretett talákozni. Evéskor már egyedül is eltalálta velük a száját, ha Anya segíteni akart, egyre többször mondta: - Majd Én, egyedül!

Ettől kezdve ezt mondta, ha a cipőt vette föl, vagy ha a pelenkát kellett levenni. És egyszer aztán már a pelus sem kellett.

 

Hiányozni kezdtek a kis barátok. Milyen jó, hogy van egy hely, ahol együtt lehetnek a gyerekek. – Nézzük meg! – monta Anya és Apa.

Így ismerte meg az óvodát. Eleinte nehéz volt itt maradni. Mégis valamire nagyon emlékeztette Őt ez a hely: az Égi Gyermekbirodalomra. A kergetőzés, a finom suhanó leplek, a szivárvány színű játékok, a mesék. A bátorító hangok, a simogató kezek.

Minden egyre ismerősebb lett, barátokra talált.

 

És most mindenki láthatja, mennyire megerősödött. Éppen olyan, mint az a fa, amit anya és apa ültetett éppen * évvel ezelőtt.Lábával biztosan áll a földön, gondolatai magasan szállnak mint a felhők, szemében csillagfény ragyog.

 

„Világosságból születtünk, a tiszta égi magasságból, azért szálltunk le a földre, hogy szilárdan álljunk rajta”

 

 

 

 

 egyszerre-eg-ketszer-4-kis-gyertya.jpg

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.