Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gondolkozás, érzés, akarat fejlődése az élet első hét évében

2010.12.15

Ujlaky Éva  Extra Lesson fejlesztő pedagógus, Waldorf tanár. Az Árnika Ház  egyik alapítója Gödöllőn. A gyógyító nevelést tettekben és elméletben műveli, sorai mögött látható a tapasztalat fénye. Köszönöm kedves Éva!

*****************************************************************************************************************

A  gondolkodás, érzés, akarat fejlődése az élet első hét évében
   
A kora gyermekkor tudatosabb megközelítése szempontjában fontos megismerkednünk a gondolkodás, érzés és akarat – mint három lelki erő- különböző megnyilvánulási módjaival és hangsúlyaival az egyes szakaszokban.
A 0-7 évig tartó időszak ebből a szempontból három részre tagolható. Az első szakasz 0-tól kb. 2,5-3 évig tart. Ezalatt a kisgyermek egyedül feláll, megtanul járni, beszélni és kb. 3 éves kora körül elkezd gondolkodni is, miközben felfedezi a körülötte lévő teret és elkezd abban tájékozódni. Ekkor a fej arányát tekintve igen nagy a test többi részéhez képest. Annak ellenére, hogy a gyermek végtagjai állandó mozgásban vannak, folyamatosan rugdos, mászik, jár keze-lába, a testét felépítő erők mégis a fejben dolgoznak. Az élet további szakaszaihoz képest a legtöbb idegsejti kapcsolat is ebben az időszakban alakul ki. Ebben az életkorban a gyermek szinte teljesen öntudatlanul működő akaratában él. Időre és számtalan lehetőségre, próbálkozásra van szüksége, hogy ez az akarati fejlődés egészségesen mehessen végbe. Fontos, hogy fejlődésének valamennyi lépése saját erőfeszítésének eredményeként jöjjön létre. ( Pl: megfordulás, felülés, mászás, felállás, járás).
A tipikusan emberi érzelmekre utaló jelek csak e szakasz végén kezdenek megjelenni, hiszen ezek sok év fejlődésének eredményeként alakulnak ki. Ennek egyik első pillanata, amikor születése után néhány héttel a mama ránéz gyermekére, kinek arcán finom mosoly tűnik fel. Ez már egy tipikus emberi megnyilvánulás, hiszen az állatok nem tudnak mosolyogni. Ez az első mosoly nem más, mint az első igazi találkozás a gyermekkel. A Waldorf pedagógiában jól ismert az a gondolat, hogy első életéveiben e gyermek nem más, mint egy nagy érzékszerv. Ezért van az, hogy a szülők gyermekeik iránti felelőssége ebben az életkorban óriási. Az ekkor öntudatlanul átélt élmények későbbi szakaszokban bizonyos hangulatokat, érzéseket, viselkedéseket határoznak meg. A gyermek környezetében élő felnőttek saját teljes lényükkel hatnak gyermekeikre. Nem csak az számít, mit mondunk, vagy teszünk, hanem valójában kik is vagyunk. Az első mosoly után a gyermek lényének következő jelentős kifejezése, amikor megtanul felállni, belehelyezni magát a függőleges síkba, amelyre csakis az ember képes. Kezei ekkor válnak szabaddá különböző emberi tevékenységek végzésére. Csakis ezután alakulhat ki a beszéd tisztán emberi képessége, mely egy általános szellemi rend megszületését jelenti és rajta keresztül fejlődni kezdhet a gondolkodás. Ennek első jele, amikor a gyermek képessé válik a ritmikus emlékezésre ( mondókák stb. ),
A járás, beszéd és gondolkodás képességének elsajátítása után a fejlődés hangsúlya az érzelmekre tevődik át, mely legjobban a játék tevékenységében figyelhető meg. Ezzel együtt párhuzamosan a testarányok is változni kezdenek. A törzs, különösen a mellkas megnyúlik, a nyak kezd láthatóvá válni. A képzelet szárnyalásnak indul. A gyermek minden adandó lehetőséget megragad, hogy eljátszhassa képzeletbeli világát. Fontos, hogy a felnőttek komolyan vegyék ezt a játékot, lehetőséget és tartalmat adjanak hozzá. A képzelet világa pillanatok alatt átváltozhat valósággá és vissza. A játékban vonatnak használt székek hirtelen vissza tudnak változni közönséges székekké, majd ebéd után megint vonat vagy ház stb. lesz belőlük. Sohasem a végső produktum a fontos, hanem az alkotás gyönyörűsége. 5 éves kora körül a gyermek kreativitása csúcsán van. Ez az időszak egyben a mondókák, versikék kora is. E szakasz egyik leglényegesebb eleme a ritmus lesz. A gyermek ritmikus emlékezete szárnyalásnak indul. Az ilyen ritmikus, ismétlődő játékokban, tevékenységekben nem fáradnak el.
5-6 éves kor körül ez a fajta játék kezd megváltozni, mely egy új szakasz kezdetét jelenti. A saját magáért való, kreatív, imaginatív játékot kezdi felváltani egy céltudatosabb játékforma. A játéknak ezentúl lesz célja. A homokvár nemcsak önmagáért készül, hanem, hogy az autó átmehessen rajta. A gyermekben ébredezni kezd igazi, nem öntudatlan akarata és ezzel együtt változni kezd külvilághoz való kapcsolata is. Rádöbben arra, hogy a képzeletében élő dolgokat nem mindig tudja a valóságban létrehozni és ehhez a felnőttek segítségét kéri. Éppen ezért fejlődni kezd benne tisztelet érzése. Amikor a gyermek megtapasztalja első képtelenségét, hogy a valóságban kreatív módon alkosson, kezd elválni a külvilág és önmaga belső világa. Kezdi egyedül érezni magát. Ezt nevezi a pedagógia az 5-6 éves kori pubertás időszakának. Olyan felnőttek iránt kezd tiszteletet érezni, kiknek vannak bizonyos képességeik, meg tudnak valamit csinálni (pl. tudnak papírhajót hajtogatni, meg tudják varrni az elszakadt babát, megragasztják az eltörött kisautót és minden- növényekre, állatokra angyalokra, autókra, csillagokra és törpékre vonatkozó kérdésre tudnak válaszolni.) Kezd derengeni az autoritás érzése, amely csakis a tisztelet érzésével áthatva lehet egészséges. Egy bensőből fakadó tisztelet érzése nélküli tekintély valódi rabságot jelent. Ekkor a végtagok lényeges megnyúlása figyelhető meg és bár a formáló erők végtagokban aktívak és a gyermeknek rengeteg tevékenységre van szüksége, a gondolkodás erő mégis hihetetlen újdonsággal mutatkoznak meg szinte napról-napra. Lassan készen arra, hogy tanulni kezdhessen, iskolába menjen, hiszen házát, amely a teste, immáron az utolsó sarokig belakta, otthon érzi magát benne.
Ujlaky Éva
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
*********************************************************************
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.