Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Saját mozgás érzék - Albert Soesman Tizenkét érzék című írásából

 Részlet Albert Soesman  Tizenkét érzék - Az emberi érzékelés új megközelítése   című írásából :

Albert Soesman - Tizenkét érzék - Az emberi érzékelés új megközelítéseAz ember érzékszerveinek és az érzékelés folyamatának vizsgálatával több tudományág foglalkozik. A kutatások hihetetlen sok adatot halmoztak fel egy-egy érzékszerv felépítéséről, működéséről, az érzékelés szerepéről a gyermek fejlődésében, a felnőtt ember életében.

 

 Albert Soesman különös utat választott az emberi érzékelés bemutatására. Mint orvos, rendkívül sok megfigyelést gyűjtött az érzékszervek anatómiai, fiziológiai és pszichológiai működéséről. Tanulmányozta Rudolf Steiner különböző műveit, amelyekben széles körű antropozófiai ismereteket talált az érzékszervek kialakulásáról, az ember fejlődésének és a kozmosz erőinek kapcsolatáról. Végül a témához illő kultúrtörténeti és mitológiai utalásokkal átszőtt kommentárjaiban az emberiség múltbeli fejlődési állapotait is fel-felidézi. Előadásaiban ezekre a forrásokra támaszkodva jutott azokhoz az összefüggésekhez, szokatlan megállapításokhoz, amelyek nem egyszer meglepik az olvasót.  Az emberi érzékelés Soesman könyvében bemutatott új megközelítése hasznos tanulmány tanároknak, orvosoknak, terapeutáknak, tanácsadóknak, pszichológusoknak és kutatóknak. De minden elfogulatlan olvasó érdekesnek találhatja ezt a könyvet gyermekei és saját maga érzékelési folyamatainak megfigyeléséhez, tudatosabb fejlesztéséhez: a mindennapok élményvilágának hallatlan kitágításához meríthet belőle gondolatokat.

 

 

Hogyan történik a mozgás? Rudolf Steiner egyszer egy rendkívül figyelemre méltó dolgot mondott az emberi mozgásról.

Azt mondta: " Van ott egy pohár víz és mozdul a kezem, mert fel akarom emelni. Az átlagos látás számára úgy tűnik, hogy a kezem éntőlem indul a pohár víz felé. Ez elég nyilvánvaló. De a szellemi látás számára ez nagyon is másképp néz ki. A kéz nem innen indul oda, hanem a pohár vízből jön az ember felé. Egy láthatatlan kéz nyúlik onnan felém. " 

 

Kép

 

Rudolf Steiner újra meg újra arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad egyszerűen hitből elfogadnunk azt, amit ő mond, hanem magunknak kell fölfedezni és tanulmányozni a jelenségeket.  Vegyünk egy megfelelően világos példát. Teszem azt, van egy szomszédom, aki itt lakik A-ban. Látom, hogy ez az ember  minden reggel elmegy , és mivel követem  néhányszor, tudom, hogy mindíg B városba megy. Minden nap így tesz, ezért ezt alaposan tudom tanulmányozni. Rengeteg időm van arra, hogy kidolgozzak egy mindenre kiterjedő  kutatási programot. Alkalmazok a kutatáshoz egy kutatócsoportot. A szomszédomat is megkérdem, nem bánja-e ezt? Ő is szívesen közreműködik. Minden félórában meg kell állnia egy percre, hogy vizeletmintát kapjunk tőle, így megvizsgálhatjuk a vizeletét. Egy orvos a vérnyomását is megmérhrti ilyenkor. Alaposan tanulmányozzuk a szomszédomat, megvizsgáljuk a verejték-kiválasztását, a légzést stb. Alaposan kivizsgáljuk, mert tudni akarjuk, hogyan jut A-ból B-be minden reggel. Egy meteorológust is alkalmazunk, aki megméri a szélsebességet, a hőmérsékletet, megvizsgálja az időjárási viszonyokat. Van olyan emberünk is, aki a geológiai viszonyokkal  van tisztában, így tanulmányozhatjuk a földsugárzást és a mágnesességet is. Mindent meg akarunk tudni, ami csak megtudható, hogy miért megy a szomszédom minden reggel A-ból B-be. Nos, mostmár bizonyára kezdik érteni, hogy mit akarok ezzel. Évekig tanulmányozhatom ezt , és kétségtelenül  a legérdekesebb következtetésekre jutok. Köteteket írhatok arról, amit erről az emberről kitaláltam, , aki A-ból B-be megy. Csak egyetlen egy dolog van, amire nem jövök rá , és ez az: Miért megy ő B-be? Egyszerűen nem tudom. Sosem jövök rá , minden adat ellenére sem, még ha ismerem  az összes EKG-leletét is.......Jobban teszem, ha  valakitől megkérdezem a házban, ahol ő lakik. És akkor megadják nekem a választ: " Ó hát mert B-ben lakik a kedvese." ...Miről van tehát szó? 

Azért megy B-be, mert azt tervezte el.  Sosem kerülne B-be, ha nem ez lenne a szándéka. A terv már megvan, még mielőtt elhagyná a házat. Az ő gondolatai, a tervei már B-ben vannak. Mivel eltervezte, hogy eljut B-be, már ott is van. Nem fizikailag persze. Nyilvánvalóan van itt valami érzék feletti. Az emberben lévő" tervező " szemszögéből nézve  valójában B-ből indulunk. A tudós csak annyit lát, hogy a szomszédom teste A-ból B-be tart.  Pedig a szomszédom maga a gondolataival már B-ben van. Valójában ő maga már ott van , és a testét onnan vonzza maga felé. Ez olyan mindennapos dolog, ami mindenkinek ismerős.  Azért éri el a pohár vizet a kezem, mert már ott van. Sohasem érné el, ha nem lenne az a tervem, hogy megfogom a poharat.De mihelyst ezt akarom, máris megtörténik, a kéz csak követi a tervet, ami már létezik.

                   

 

Oly kevéssé vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy számoljunk a láthatón túli  tényekkel, és közben tele van az életünk ilyenekkel. Csak nézzük meg az utcán a forgalmat. Hová megy ez a sok ember? Mindegyiknek van valami terve : az egyik moziba akar menni, a másik engem akar meglátogatni, egy harmadik hozzád akar eljutni. Mindenkinek van egy terve, de ez nem látható. Hogyan lehet mégis irányítani a közlekedést? Éppen ezeknek a terveknek a segítségével. Ha elgondolkozunk ezen, kezdjük megérteni, hogy Rudolf Steiner mit is ért azon, amit  az előbb idéztünk : szellemi látó a " tervezőt" is képes látni, s így számára felcserélődik az  a két hely, ahol a mozgás kezdődik és ahol véget ér. Ez a helyzet az ember minden mozgásával; sosem találjuk meg egy mozgás értelmét, ha nem gondolunk  a mögötte lévő tervre.

Fölemelni egy pohár vizet, vagy A-ból B-be menni természetesen csak egy csöpp része  egy sokkal nagyobb tervnek, amit  élettervnek, vagy karmának  is nevezünk az antropozófiában. Ez az ember életrajza.  Goethe  példájából sokat tanulhatunk : amikor valamit részleteiben akarunk megérteni, akkor először a nagyobb egészet kell megragadni. Meg kell értenünk, hogy minden mozdulat, amit teszek, életemnek egy kis része.  A teljesség az életutam.

 

Hogy néz ki valójában az életút? Ez a legnagyobb mozdulat, amit a születéstől  a halálig  mindenki megtesz. ....Az ember a születéstől számítja az életét. ...Ez az életrajzunk. Van értelme az életrajznak úgy is, ha megfordítjuk? Érthetjük ezt úgy is,  ahogy az az ember A-ból B-be akart menni, körbevéve azzal az óriási kutatócsoporttal. Tényleg megértjük valakinek az életrajzát, ha az elején kezdjük?

 ......Sok életrajzot ilyen módon írnak meg. Ami az emberrel történik, azt abból magyarázzák meg, ami azt megelőzte. Az ember igyekszik megmagyarázni az ok-okozati összefüggést : ami megtörtént vele, az vezette őt el a következő tapasztalathoz, az a tapasztalat már egy előző esemény következménye volt. Ilyen megközelítéssel várjuk el azt, hogy az egyik emberből muzsikus lesz, míg a másik bűnözővé válik. Sokszor olyan okosan van az életrajz megírva, hogy az olvasóban föl sem merül egy egyszerű kérdés . Nincs ezernyi olyan ember, aki fogékony? Mégis nagyon kevés gyerek épít kicsi oltárt.  A marionett előadást gyerekek milliói látták, mégsem írta meg mindegyik a Faustot. Nincs olyan egyetemista, aki ne látna csinos lányokat,még sincs sok olyan ember, aki képes volna Margit alakját megteremteni.. És azok a rendkívüli gondolkodók, akikkel Goethe találkozott, sok mással is találkozhattak. Azok írásait is olvashatnánk?

Ebből is látható, hogy azért ez némiképp bonyolultabb dolog. és akkor ott a nagy kérdés : miért van az, hogy az egyik ember élete így alakul, a másiké pedig máshogyan? Azok a dolgok, mellyekkel találkozunk, mély benyomást tesznek ránk, és ez mégis személyenként változó.  Például, ha két ember- akik akár ikrek is lehetnek- együtt ül a közönség soraiban,vagy együtt olvas egy könyvet, akkor előfordul, hogy az egyiküket bizonyos mondatok teljesen elbűvölnek, míg a másik fel sem figyel ugyanazokra.

Miért hatnak ránk bizonyos dolgok, míg mások egyáltalán nem? Amikor az ember nem érti az ilyesmit, mindíg ugyanazt a kifejezést használja. Ez esetben azt mondjuk,hogy azért, mert ilyen a hajlamunk. Mégis, van valami a hajlam szó mögött? Mi is ez a hajlam tulajdonképpen? Így jutunk el ahhoz, hogy mi is az életrajz titka.

...... Talán azzal fejezhetnénk ki a legjobban, hogy amikor visszatekintünk  az életünkre, akkor két csoportot láthatunk ( ez persze csak nagyjából van így ) : vannak dolgok, melyekkel csak futólag kerülünk kapcsolatba, és vannak olyanok, melyekkel valóban összetalálkozunk. Ez két teljesen más dolog. Minden nap számtalan dologgal futunk össze , de csak bizonyos dolgokkal találkozunk valóban. És ezeken a találkozásokon keresztül megértjük  - ha egy kis mélylélektant gyakorlunk -, hogy sohasem véletlenül esnek meg. Valahogy hozzátartozik az emberhez az, amivel összetalálkozik. Egy kicsit mélyebb megközelítéssel  így fejezik ki ezt az emberek: furcsa, de amikor összetalálkozom valakivel, az ahhoz hasonló,  amikor felismerek valamit. Láttunk valamit, amit nem láttunk azelőtt, találkoztunk valakivel, akivel nem találkoztunk soha, hallunk valamilyen zenét, amit még nem hallottunk, és az az érzésünk támad,  " igen, ismerem valahonnan".  Milyen gyakran előfordul, amikor emberek találkoznak, hogy úgy érzik - bár nem mindíg az első percben,néha ez több időt vesz igénybe -, dolguk van egymással. Ez nem csak barátok között lehetséges. Az ellenségünkkel is összetalálkozunk. És tényleg ezek azok az emberek,akikkel valóban találkozunk : a barátok, és az ellenségek. Rajtuk kívül mindenki más közömbös, nincs sok közünk egymáshoz. elmegyünk  egymás mellett. Különösen akkor, ha valakivel küzdelmeket kell megélnem, nem mondhatom azt, hogy semmi közünk sincs egymáshoz, másik karmikus áramlathoz tartozunk. Akivel meg kell küzdenem, azzal biztos , hogy valami  módon találkozom. Ez elég nyilvánvaló.

Ha komolyan belegondolunk, kezdjük megérteni, hogy az életrajz lényegében ugyanolyan jellegű  nagyban, mint a kicsi mozdulatok, amilyen például egy pohár fölemelése. Nem lehet, hogy az idő folyama nem csupán a születéstől  a halálig halad, de visszafelé is, a haláltól a születésig?  Ez nagyon különösen hangzik? Egy kicsit szebben kellene mondanunk: nem lehetséges, hogy személyre-szabott  tervvel érkezünk meg erre a földre? Nem hangzik ez így világosabban, mint az a szó, hogy " hajlam"? Mert mi a hajlam? Olyan mintha valamit génjeinkben hordoznánk! Vegyük tehát munkahipotézisnek azt, hogy minden ember egy meglehetősen egyéni tervvel érkezik meg erre a földre. Talán ismerik Krőzus és Szolón zörténetét. Szolón bölcs ember volt, Krőzus pedig gazdag, akinek sok tevéje, nagy földje és sok felesége volt. Egyszer találkozik Krőzus Szolónnal és azt mondja neki?  " Szeretném, ha megmondanál nekem valamit. Mit gondolsz, csodálatra méltó és nagyszerű ember vagyok-e?"  Akkor Szolón híressé vált válaszát adja: " Nem tudom, és nem ítélhetem ezt meg, mint ahogy egy könyvet sem tudok megítélni addig, amíg el nem olvastam az utolsó lapot is."

                                                 

konyv.jpg

 

  Vagyis Szolón nem ítélheti meg Krőzust, csak amikor már Krőzus meghalt,mert csak akkor látszik, hogy milyen volt Krőzus valójában. ......Ezt akkor értjük meg, ha valami olyan dolgot veszünk példaként, ami kissé mélyebbre mutat.Világossá válik ez a művészek esetében. egy költő verseket ír. Ez úgy történik, hogy egyszer csak megjelenik gondolataiban egy mondat. Utána egy darabig nem tud továbblépni,majd hirtelen mondat jön mondat után, és egy bizonyos pillanatban a vers elkészül.Ez nagyon különös érzéssel tölti el a költőt.Amikor leírta az utolsó mondatot.tudjaÍ: "erről az utolsó mondatról volt végig szó".  És az az  érzése, hogy tulajdonképpen minden mondat ezt az utolsót követte. Minden alkotómúvész ismeri az "utolsó ecsetvonást"  , amikor elkészül a mú: nyilvánvaló,hogy ehhez kellett megérkezni.

.....Az életrajz első szabálya a következő: Csak az a dolog tehet az emberre mély benyomást, amellyel tervei szerint össze kell találkoznia......Van egy életrajztervünk, ami a lelkünk mélyén nyugszik.Nemcsak komplexusok, terhek és frusztrációk vannak a lelkünk mélyén, de egészen más dolgok is találhatók a tudat alatt. Valóban vannak bennünk hajlamok. A lelkünk mélyén mindnyájunknak ott van a saját életrajza. Azt mondani, hogy ez az életrajz befejezett, az túlzás lenne, de lehetőségként jelen van, és a mozdulatainkat ennek megfelelően tesszük meg. Nem mozognánk a földkerekségen ide-oda, ha ez nem lenne benne az élettervünkben.

.....Megpróbálhatjuk úgy nézni az életünket, hogy minden, amit most véletlennek nevezünk,el volt tercezve, és azért került az utunkba, mert az volt a tervünk.hogy találkozzunk vele. Elsőre ügy tűnik,hogy ezt nem lesz túl nehéz megtennünk, mert persze kellemes dolgokat fogunk kiválogatni. De be kell lássuk végül, hogy az élet keserű tapasztalatai a jelentősebbek. Azért van szükség rájuk. hogy az életterv megvalósulhasson.

Nem csak az életérzékben találhatók meg az ember alapjai,abban a magasabb rendű lényben,aki tudja, hogyan kellene múködnie a testünknek, de létezik lelkünk mélyén alapként egy életrajz is. Az antropozófia szerint mindezt kapcsolatba hozhatjuk a saját mozgás érzékkel. Mindaz, ami mozdít minket, valójában a bennünk lévő életrajz ; rejtve létezik bennünk valami, amit életszellemnek nevezünk. Ez nagyon találó kifejezés, mert tudjuk, az "élet" szót kétféleképpen használjuk. Élő valami, ahogy a növény él, vagy a testünk életben van - itt az életfolyamatokra gondolunk, élettani értelemben mondjuk azt, hogy élünk. Ha azt kérem valakitől," Mondjon valamit az életéről!", akkor nem azt értem ezen : "Hogy van a szíve, hogy működnek a veséi?", hanem ezt : "Meséljen nekem az élettörténetéről!".  Az " élet " szót használjuk élettani értelemben, de kultúrális értelemben is. Azt mondjuk, hogy ez valakinek a személyes sorsa. A lelkünk ,mélyén található életterv az, amit életszellemnek nevezünk.

Hogyan vannak kapcsolatban az egyének különböző tervei? az én életem nem függetlenül szövődik a többiekétől, akik hozzájárultak ahhoz, hogy azzá váljak, ami vagyok? Az antropozófiában  Krisztusról úgy beszélünk, mint a Sors Uráról. Most csak ennyit mondok erről,egyenlőre elég az "életszellem"fogalmát megjegyeznünk,annak kifejezésére, hogy ez az ember  kultúrális életének mintája. Ezzel remélem, bizonyos fokig  érthetővé válik, hogy mit is jelent  az ember hajlama valójában, és hogy ennek a hajlamnak köszönhetően találkozunk össze a körülöttünk lévő dolgokkal, mivel ez van benne a tervünkben.

 

 De azért ne vegyünk mindent túl szigorúan! Nem azt akarom mondani,hogy nem találkozhatunk semmi olyannal össze, ami nem volt a tervünkben, ez nem így van. Nem azért vagyunk itt, hogy csak egyszerűen kövessünk egy programot. Bizonyos, hogy megpróbálhatunk kapcsolatot teremteni olyan dolgokkal, melyek egyáltalán nincsenek közvetlen közelünkben, de mégis felkeltik az érdeklődésünket. Ha nem így lenne, örökre a saját szűk horizontunkon mozognánk.. De élesen elkülönül, hogy valamire  fogékonyak vagyunk-e, vagy sen, Ez a helyzet az iskolával is. Ez az a hely, ahol nyilvánvalóvá válik számunkra az, hogy miben vagyunk erősek, és miben vagyunk gyengék. Szerencsére vannak  még olyan iskolák, ahol nem kell rögtön szaktárgyakat választanunk. Mert ha a gyerek korán választásra van kényszerítve,, akkor sohasem szokik hozzá ahhoz, ami új. Az emberben benne van az igény , hogy új területeket fedezzen föl, még akkor is, ha tudja, hogy sohasem lesz mestere annak a területnek, mondjuk mert nem elég okos hozzá, vagy mert az elérhetetlen a számára. Azok akik már olvastak erről a témáról, tudják, hogy a régi és az új karmáról beszélek. A régi karma az, amikor " felismerünk", de az új érdeklődések kialakításával új karma formálódik.

A kettő között könnyen különbséget tehetünk magunk is: azoknak a dolgoknak , amik könnyen jönnek hozzánk, a hajlamhoz, az élettervhez van közük, míg azoknak a dolgoknak, amikhez nagy erőfeszítést kell tennünk, a jövőnkre nézve van jelentősségük.

.....olyan ez, mintha fizikai síkon kereszteződne a mozgás: mi magunk innen mozdulunk oda, míg a tervező onnan jön ide. Ebből világosan láthatjuk a kapcsolatot a Nyilas jegyével(Sagittarius) Még akkor is, ha nem vagyunk mindannyian íjászok, az élet bizonyos pillanataiban szükség van arra, hogy fegyvert használjunk.

.....legyen az az érzésünk, hogy már a céltábla közepén vagyunk, mert csak így találjuk el a céltábla közepét. Ott kell lennünk kint, ahol a cél van. Ha csak szándékunk van arra, hogy innen oda jussunk,akkor sosem érünk a célba. Azt kell érezni, hogy a célom ott van.

....ezen keresztül tanuljuk meg, hogy a célból indulunk el. A golyót vagy a nyílvesszőt onnan húzzuk ide. Ez a Nyilas lényege; amikor az ember céloz, először magát a célt állítja föl.

 

                                           Nyilas

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.