Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fény, szín, sötétség

2011.01.03

Liane Collot d’Herbois:

Fény és sötétség, mint a színekkel való munka alapja

 

 

Amikor fiatal voltam, és a festést akartam hivatásomul választani, számos művésszel beszéltem, akik munkájukat az antropozófia alapjaira helyezték. Meglepetésemre mind különböző dolgokat tanítottak, és gyakran ellentmondtak egymásnak. Ezért azt kívántam, hogy találjak valamit, ami közös nevező lehet, ami mindenki számára elfogadható. Úgy tűnt számomra, hogy egy dolog az, ami közös bennünk; az , hogy emberi lények vagyunk, hármas tagozódású emberi lények, gondolkodással, érzéssel, akarattal. A második dolog, az, hogy mindnyájan hordozunk magunkban egy belső világot, amelyben a gondolkodást fényként, az akaratot sötétségként tapasztaljuk, e két pólus között pedig sokszínű érzésvilágunkat.
A harmadik tényező, amely közös bennünk, hogy belső világunk egy bizonyos kapcsolatban áll a Kozmosszal: az emberi lény a mikrokozmikus képe azoknak a teremtő princípiumoknak, melyek a makrokozmoszban működnek. Ez volt a kiindulási pont, és innen fokozatosan eljutottam a fényhez és a sötétséghez, mint a színek mögött működő kreatív erőkhöz.

 

Amikor dr. Steiner a fényről és a sötétségről beszélt, szellemi entitásként írta le őket, melyek kozmikus polaritásban dolgoznak egymással. Az interakciójuk eredménye a teremtés egésze. Különböző szinteken működnek: ami sötétség szellemi szinten, az akarat a lélek birodalmában, a Földön pedig az anyagi világban: szubsztancia. A szellemi sík fénye gondolkodás a lelki világunkban, a Földön pedig a nappali fény, amely az anyag világára sugároz. Nappali tudatunkban felmerül az elképzelés, hogy fény és sötétség dualitás, ellentétek, szemben állnak egymással, talán még ellenségek is. A nappali tudat számára, amely érzékszervi észlelésen alapszik, természetesen ez igaz. Ott a fény és a sötétség teremtő lényekben kapcsolódik össze, a lélek és a szellem birodalmában a lények saját fényüket bocsátják ki. Ezeken a síkokon minden fény belső fény, amely minden egyes lényből kiragyog.

 

Úgy gondolom, nyilvánvaló, hogy ebben az összefüggésben a sötétség nem azonos a gonosszal. A kreatív/teremtő sötétségről van szó, amely a fény előtt létezett. Földünk fejlődése a hővel telített sötétség univerzumával kezdődött. A sötétség és a hő voltak az első elemek, ez hordozta és táplálta az élet csíráit. A kreatív sötétség telve van jósággal, szeretettel, védi és fenntartja az életet, hordozza a mozgás impulzusát, amelyre szükség van az élet létrejöttéhez. A sötétség szellemi entitás, a kozmikus szimpátia megtestesítője. A gonosz sötétsége teljesen más. Ez lehet hideg, merev, vagy perzselően forró. Fojtó, elnyomó, fenyegető. Ez a félelem otthona, benne az élet nem tartható fenn sokáig. A teremtő sötétségnek ehhez semmi köze. Az evolúció egy bizonyos időszakában fény kezdett ragyogni a sötétségre, ezáltal tér keletkezett. Ez szellemi, nem materiális síkon történt, de próbálunk képet alkotni róla nappali tudatosságunkkal, ahogyan a dolgokat három dimenzióban látjuk. Mondjuk, egy fénysugár érkezik, áthatolva a sötétségen, egyenes vonalban mozdulva a forrástól a perifériáig. Ez az egyetlen mozgás, amelyet a fény tehet. Ahogyan távolodik a forrástól, fokozatosan gyengül. Láthatjuk, hogy a sötétség egy részét félre tolja, itt a fény utat tör magának, létrehozva egy teret, melyben van a „fény előtt” és a „ fény mögött” A térnek ez a létrehozása azonos a forma kezdetével. A kreatív fény a forma erők hordozója. Mint ilyen, a kozmikus antipátia kifejezője. Amint a fény teret alkotott, érzékelhetjük a sötétség mozgását, amely minden irányban halad, de egy bizonyos kapcsolatban a fénnyel A sötétség szimpátiaerőiből fakadóan a fény felé mozog, átölelni szeretné azt, de a fény egyetlen vágya: hogy tovább mozduljon, ezért félretolja a sötétséget. A fénynek és a sötétségnek ebből a találkozásából, kölcsönhatásából születik a szín.

 

Goethe színtana óta tudjuk azt a tényt, hogy vannak színek, amelyek a fény előtt keletkeznek ( vörösek ), és vannak színek, amelyek a fény mögött ( kékek ). Érzékelésünk világában nem látjuk a színeket önmagukban, színes tárgyakat látunk. Nappali tudatunkkal csak az anyaghoz kötött színeket ismerjük, de a szellemi világban a színek entitások, lények, melyek léteznek, mozognak, változnak, kapcsolódnak bizonyos belső törvényszerűségeknek megfelelően; melyek mind a fény és a sötétség teremtő interakciójából fakadnak. Mindezen aktivitás eredményeképpen a színek megjelennek lelkünk világában., mint szellemi lények kifejeződései, megnyilvánulásai, szabadon mozogva az atmoszférában, változva, szivárványszínekben, ragyogóan, szabadon mozogva, de a teremtés törvényszerűségeinek megfelelően, melyek a fény és a sötétség törvényei. A lélek birodalmában a szín sohasem mozdulatlan.

 

Most már teljessé tudjuk tenni a képünket: Először van a sötétség; meleg, burkot adó, hordozó. A fény a sötétségbe hull, és teret alkot. A sötétség mozgásban van, a mozgás láthatóvá válik, amikor a fény ráesik. És ezekben a mozgásokban színek jönnek létre. A sötétség még egy szubsztancia, az egész sötétség mindig egy konzisztens egész marad. De nagyon különböző mozgásokat végez, és a fényhez való kapcsolatától függően ezek a mozgások különböző színekben ragyognak; egy bizonyos sorrendben, ahol minden színnek megvan a saját helye ( ahogyan a szivárványban is ).

 

A teremtő fény és a teremtő sötétség minden teremtés alapja. Minden e között a két princípium között jön létre: az univerzum, az ember, a színek. És szüntelenül munkálkodnak a teremtés fenntartásán. Az emberi lényben a fény és a sötétség szellemi aktivitása, mint gondolkodás és akarat nyilvánul meg; a színek inkább a lélek világához tartoznak. A lélek közelebb van nappali tudatunkhoz, mint a szellem, és azt gondolom, ezért van az, hogy inkább otthon érezzük magunkat a színekben, mint a fény és a sötétség objektív igazságában. De számomra az utóbbi nagyon fontossá vált. A festés teremtő tevékenység. Részt vehetünk benne a lelkünkkel, és akkor jobbára a színek világában élünk. De szellemi lények is vagyunk, és amikor eljutunk a fény és a sötétség teremtő munkájának mélyebb megértéséhez, és megtaláljuk a módját, hogy működésüket színekké fordítsuk, a festményünk egyre inkább a szellemi erők kifejezésévé válik, melyek minden teremtés alapjai és hordozói.

 

 

 

 

******************************************************* 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.